Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Herényi János: Gulyás Pál: Az Alföld csendjében

Gulyás Pált nem loholtatja a tárgykeresés. Egy pillantása színben, hangban, átsuhanó érzésben és ütköző gondolatban egyaránt megtalálja a verset. Ez mindenesetre értékes ajándék. Az sem mondható bajnak, ha a költő gyakorlat kedvéért mindent megír, amit versnek lát. Csak válogatni tudjon és merjen, amikor másoknak is adni akar a sokfelől betakarított verstermésből. A merész válogatás értelme az, hogy a verseskötet ne a besorolásnak, hanem a kirostálásnak munkája és eredménye legyen.
Ennek a rostálásnak hiánya érezhető ebben a versgyűjteményben. A költő három kötetének és szétszórtan közölt s még könyvbe nem sorakoztatott verseinek tömegéből szedegette össze gyűjteményének anyagát. Lélekáradás Gulyás Pál költészete. Néha erővel és szinte nyersen csap meg egy-egy csobbanása, máskor egy megrezzenő sugár érintésének fényével csillan belénk. Az igazi költőnek nyers és csiszolatlanabb sora vagy verse is joggal követeli a megértést és az elfogadást. De ebben a gyűjteményben aránylag sok a többinek ártó, szinte alkalmi vagy egészen könnyű vers. Elhagyásukkal csak gazdagodott volna a kötet, és súlyosabb, egységesebb volna a tartalom.
Gulyás Pál költészete merő változatosság. Ebben a változatosságban a tökéletesség finom vonalaival határolódik képpé egy-egy szerencsés élmény vagy érzelemfestés. Nem is a műgond ecsetelő munkáját érezzük a színekben. Értékesebb költői képesség, a hiánytalan kifejezésre találó ösztönösség nyilatkozik meg ihletettségében. Sok költemény teljesen egész. De ezeket a töredékszerű s hatása, nélkül elfutó versek választják el egymástól. Egy-egy soruk, versszakuk fölragyog, de érezhető rajtuk, hogy a műgond sem kerekíthette őket egésszé vagy hatásossá. Csokonai óta ez egy kissé debreceni örökség és sajátosság. Jellemző lehet, de fogyatékosságaiban nem fogadható el az érték járulékának. A dilettantizmusnak is vannak sajátosságai, s ezek bizonyos esetekben a kezdetlegességen túl is kísértenek. A költő vigyázzon, hogy ne csalja lépre a hatást ígérő, alkudozó hang.
Az Alföld csendjében így is érdemes az elolvasásra és megbecsülésre. A bírálat hangjában az a megállapítás is elismerés, hogy a költő kevesebb számú s jobban megválogatott költeményben is hiánytalan színváltozat hatásával mutathatta volna meg értékének teljességét. [91]