Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Berényi János: Németh László: A Medve utcai polgári

Az író – szociográfiai vizsgálatainak idején iskolai orvos – egy budai polgári iskola és a hozzá kapcsolódó családok szociális helyzetét festi meg szürke számadatokkal és mégis színes szemléltetéssel ebben a tanulmányban. Ismertetését az iskolai orvosok folyóirata s önálló alakban egy 300 példányos különlenyomat – ennek a könyvnek első kiadása – juttatta a nem éppen megértő illetékesekhez és a nyilvánossághoz. Az első kiadás utolsó lapjának az író munka közben készült vázlatnak mondja könyvét, amely neki új kiindulópontokat ad, és másokat hasonló munkára ösztönözhet. Nyersanyagnak kell tekintenünk ezt a vázlatot, de igazat bólintunk az írónak arra a megállapítására is, hogy egy teljesebb látásmód próbálkozik itt, mint amilyennel eddig vizsgálgatták a polgári iskolai s általában az iskolai tanulókat. Ha teljesen ismeretlen író munkája volna is ez a könyv, elolvasása után nem illethetné a szerénytelenség vádja azért az előre bejelentett s valóban aggodalmat nyilvánító véleményért is, hogy a véletlen sokára nevel föl megint egy szempárt, amelyben a sokféle szempont ennyire összeforrhat.
Az első fejezetek a budai Medve utcai polgári iskola történetét, intézeti beosztását ismertetik, majd a tanulók iskolai kapcsolatának szálaival idetartozó családok, szülők életvilágának környezetképét tárják föl. Itt már a jellemző adatok s a sorokba foglalt és a sorok alá vetett magyarázatok és megjegyzések az új szempontok érdekességeivel sodorják az olvasót olyan hatás varázskörébe, ahol a számjegyek betűkké és szavakká, a szavak és sorok szinte életté változnak.
A szemléltetés erejében s ennek a szemléletnek kiemelt anyagában nem érezzük vázlatnak vagy adathalmaznak a tényeket és megállapításokat. A serdülő ifjak fejlődésének, szervezete harcainak, a faji tulajdonságok elemzésének és az értelmesség vizsgálatának szinte izgalmas képeit érezzük a megfigyelések és kísérletek leírt eredményeiben. A jellemrajzzal foglalkozó fejezet már magában, fontosságának hangsúlyozása nélkül is meggyőz arról, hogy a tanulókra vonatkozó statisztikai adatok értékeivel legalábbis egyenlő jelentősége van a tanulók rövid, összefoglaló jellemrajzának és jellemismeretének. Erre különben meggyőző példákat is tanulunk a könyv lapjain. Érdekes az orvosi rendelőbe lépő „egyénnek” és az osztályterem dobogója előtt ülő „tanulónak” szembeállítása s magának az iskolai osztályközösség fogalmának értelmezése, értékelése s az a megállapítás, hogy az orvosi jellemrajz a tanárt csak segítheti az osztályközösség ellenálló harcában.
Németh László az iskolafajtánál vagy az iskolánál sokkal nagyobb és általánosabb kérdésekről is elmondotta már véleményre késztető nézeteit. De tartalmában és céljában van olyan értékű ez a kisebb tanú vallomása is, amely csak egy iskola lakóinak életviszonyait mélyre látó vizsgálatok és távolra néző következtetések alapján szemlélteti.
Egy iskolatípusnak, a polgári iskolának is használni akar éreztetett szeretettel végzett orvosi munkája. Sokan nem is tudják, hogy ezt az eleminél többet és a középiskolánál kevesebbet ígérő iskolát hová is helyezzék. Németh László a polgári iskola tanulóifjúságát az egészségtani órák és orvosi megfigyeléseinek alapján nagyon életrevalónak s a távozás után is hálásnak és értékes emberanyagnak látja. Kutató és vizsgálódó munkájának kivételes értéke jóval nagyobb a tanári és az iskolai orvosi lelkiismeret kötelezettségénél. Ez a lebilincselő tanulmány csak tetézi új szemlélettel s új módszerekkel végzett munkájának értékét, a amit könyvében elmond, annak mások lelkiismeretéhez is van megértetésre váró szava. [90]