Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Ady Endre: Négy-öt magyar összehajol

Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol,
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?
És utána, mint a zápor,
Jön a többi könny:
Miért is, miért is. miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek,
Fölöttük hahota köszön.
Hahotája, akik nem értenek,
S akik sohase kérdik s kérdtek:
Miért is?
És csöpög a könny:
Miért is. miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha. soha.
Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van,
S itt nem elég,
Itt nem kell, csak a könny.
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is? [77]