Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Muhi János: Egy bácskai szent ember

1819. augusztus 14-én sajátságos zendülés színhelye volt Zombor. Ezen a napon este hat órakor a szomszédos községekből idesereglett, legnagyobbrészt asszonyokból, leányokból és kisebb számban férfiakból álló, mintegy kétezer főnyi tömeg vonult fel a megyeháza elé Szent Anna képével, égő gyertyákkal, feszülettel, templomi lobogókkal, és fülsiketítő lármával követelte a megyeháza fogdájában bebörtönzött „Szent Miska” azonnali szabadon bocsátását. A tömeg fenyegető magatartásának hatása alatt a vármegyeháza bejáratát őrző fegyvertelen pandúrok elmenekültek, mire a tömeg bejutott a vármegyeház udvarára, és megtámadta a fegyveres börtönőröket. A börtönőrök fegyverüket használták, és a tömegből többen megsebesültek, mire a fegyvertelen nép az udvaron lévő kút tégláival fegyverezte fel magát, és támadta meg az őröket. A pandúrok fegyverei voltak az erősebbek, s kiszorították a tömeget az utcára. Szent Miska hívei azonban változatlanul kitartottak azon követelésük mellett, hogy a foglyot azonnal szabadon kell engedni, s ezen követelésüket azzal is alátámasztották, hogy 3000 főből álló felfegyverzett csoport van útban erősítésként. Miután a tömeg nem mutatott hajlandóságot a szétszéledésre, a 3000 fegyveres közeledése pedig komoly fenyegetést jelentett, katonaságot vezényeltek ki a zendülők szétszórására. A katonák mintegy 40 személyt letartóztattak, a többieket pedig szétkergették, s ezek a közben beállott éj[75]szaka sötétjének leple alatt elhagyták a várost.
Ilyen fanatikus hívei voltak Szent Miskának…
Szent Miskát tisztességes polgári nevén Frankovics Mihálynak hívták, foglalkozására nézve pedig bácskertesi születésű szűcsmester volt. A 26 éves szűcsmester Szent Anna fiának hirdette magát, remeteéletet élt, és vallási szektát alapított, a kordát viselők társulatát. A nép nevezte el Szent Miskának. Titokzatos szertartásokat agyalt ki, megváltást ígért a népnek, s a betegeket imádsággal, nyállal és szenteltvízzel való kenegetéssel „gyógyította”. Beszédeiben azt hirdette, hogy Isten előtt minden ember egyenlő; az úr is, a paraszt is. Hatalmas befolyása volt a népre. Szuggesztív ereje messze földről százszámra vonzotta hozzá a híveket. A bénák, vakok, némák, fekélyesek és más betegek valóságos búcsújárásban zarándokoltak hozzá, hogy gyógyulást keressenek. S ő vigasztalta, és nyállal kenegette őket, miközben népszerűsége nőttön-nőtt. A népre gyakorolt nagy befolyását mi sem bizonyítja jobban, mint az a nagy tömeg, amely megtámadta a zombori vármegyeházát, hogy kiszabadítsa börtönéből. Érdekes adatokat tartalmaz Frankovics népszerűségére vonatkozóan Márffy Sándor ómorovicai (ma Bácskossuthfalva) jegyző 1819. április 2-án kelt jelentése, mely szerint Pacsér irányában nagy búcsújáró csoport haladt át a községen. A csoport előcsapatát 25 szamáron ülő férfi alkotta, majd 48 lovas következett, utánuk gyalogosan mintegy 200 férfi és 400 asszony menetelt. A sort 54 vénasszonyokkal és gyermekekkel megrakott kocsi zárta le. A szamarakat, juhászbotokat, kaszákat, kocsikat, főleg pedig a fehér ruhás lányokat annyira felpántlikázták, hogy a derék jegyző elképzelése szerint „ennyi pántlikát még Ahassvérus király lakodalmában sem lehetett látni”. Így vonult fel Szent Miska, aki mindig remeteruhában járt, és kordával jelölte meg híveit, akiknek kilátásba helyezte minden bűnök bocsánatát…
Antunovics Károly almási szolgabíró jelentéséből kitűnik, hogy a jegyző által leírt csoporthoz még nagy tömeg csatlakozott útközben. A szolgabíró szerint Béreg és Küllőd között már 1282 kordát viselő menetelt 251 kocsival, 32 lovassal és 34 szamáron ülővel. Küllődön 70 kocsi és hatszáz lélek várt már az érkező csoportra. Tehát közel kétezer ember sereglett össze erre az alkalomra, Szent Miska hívó szavára.
Szent Miska mozgalmának háttere még ma sincs kellőképpen megvilágítva. Kétségtelen, hogy a nép vallási rajongására alapozta mozgalmát, az azonban kevésbé bizonyos, vajon megszállott volt-e, vagy jámbor újító, aki vallási mozgalom útján akarta szociálisabbá tenni a kisembernek akkoriban nagyon nehéz magyar világot. Híveinek tömege az egyszerű, békés emberek sorából került ki. A vele együtt perbe fogott „tanítványok” kicsi fiai voltak a Bácskának: juhászok, csőszök, mesteremberek. Megváltást áhító jobbágyok vagy jobbágygyerekek. Az egyszerű embereken kívül azonban voltak hívei között katolikus papok is, akik útját egyengették, és elősegítették mozgalmának terjedését, mert úgy látták, hogy rosszat nem akar. Legnagyobb hatalmú híve nemes Odry András, Bács megye alispánja volt, akinek pártfogását azzal nyerte meg a szektaalapító, hogy az alispánnét a már ismertetett módszerével gyógyíthatatlannak hitt betegségéből kigyógyította. Az alispán annyira megbecsülte Frankovicsot, hogy asztalához ültette, s menlevelet adott ki számára, hogy szabadon mozoghasson az egész megyében, később pedig, amikor Frankovics elhatározta, hogy Rómába utazik, és vallási mozgalmának megerősítését kéri a pápától, útlevelet és útiköltséget is adott számára. Szent Miska azonban sohasem jutott az örök városba. Pécsett elfogták, mert ott is híveket toborzott „veszedelmes” eszméinek, visszaküldték a megyébe, később pedig az egyházmegye többszöri sürgetésére a helytartótanács egyenes utasítására le is tartóztatták. A helytartótanács rendeletéig az alispán menlevele mentette meg a börtöntől a kordaviselők vezérét. Eléggé nem tisztázott szerepet játszott a vallási mozgalomban Szuhányi Ferenc küllődi plébános, aki az egyházmegyei hatóság rendeletének ellenszegülve, hathatósan elősegítette Frankovics tevékenységét, maga is a hívők nagy tömege előtt – áldásért járult az álremete elé, s plébánosi tekintélyének minden súlyát latba vetette a kordaviselők toborzása érdekében. Mellesleg megáldatta kútjának vizét Frankoviccsal, miáltal a víz „gyógyító erejűvé vált”, és alkalmas lett arra, hogy a plébános gazdasszonya itcénként négy krajcárért mérje a gyó[76]gyulást áhító betegeknek. Az egyházi hatóságok példásan meg is büntették.
Frankovicsot Küllődön – mozgalmának központjában – fogták el 1819. április 11. és 12-e között éjfélkor. A vizsgálati fogságot Zomborban töltötte. A rosszul sikerült kiszabadítási kísérlet után nemsokára ítéletet is mondottak ügyében. Kétévi börtönnel sújtotta a törvény azzal a megszigorítással, hogy hetenként két nap csak vizet és kenyeret kap. A vele együtt perbe fogott bűnrészeseket részint börtönre, részint korbács- és botbüntetésre ítélték. Frankovics büntetésének kitöltése után a pozsonyi irgalmasok rendházába vétette fel magát, ahol mint portás élte le maradék életét. Követői még néhány évig munkát adtak a hatóságoknak, azután a nagy hullámokat vert mozgalom végleg elcsendesedett. Szent Miska emléke azonban nem tűnt el teljesen. Küllődön és környékén ma is „Szent Miska vizével” mosdanak a lányok, ha igazán szépek és egészségesek akarnak lenni…