Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Ady Endre: A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong, s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik, s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban,
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús-akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék
Százszor is, végül is. [63]