Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Stadler Aurél: A nő és a nap

Ott állt a nő turbándísszel fején,
A fényre várt, az oszlopokra dőlt,
S mint kit becéznek tűzzel, messze fönt
A nap közelgett gyújtó szekerén.
Kitárta karját, játszi hangokon
Villó kacajt küldött most sípja szét,
Pogány, vidám vágyára fent az ég
Nyilazta lángját dúsan, gazdagon.
A csurranó fény fürtöt fürdetett,
Vállára ömlött, csókkal ért nyakat,
Turbán alól kibújt, pajkos hajat,
Ajkára fújva édes permetet.
Megcsillogtatta gvönyörü fogát.
S szerette hosszan még órákon át! [57]