Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. február 15) 2. szám

Herceg János: Ady szerb–horvát fordítói

A délszláv irodalomban Ady Endre költészetének sok fordítója és még több tisztelője volt. Meggyőződésem, hogy Krležára éppúgy, mint Todor Manojlovićra döntő befolyást gyakorolt Ady Endre. Hatása azonban még erősebb volt a fiatalokra, különösen a korán elhunyt Dušan Vasiljevre, a szerb líra nagy bánáti ígéretére.
Azt a rokonszenvet, ami a délvidéki szerb intelligencia részéről Ady iránt megnyilatkozott, soha semmilyen politikai helyzet nem zavarta. Nálunk nemzedékek, pártok és kotériák szálltak szembe egymással miatta; itt védték, magasztalták, gyalázták és gyűlölték, s Ady mai népszerűsége sem költészetének igazi erejéből nőtt ki, hanem a körötte dúló harc szintéziséből.
A délszlávoknál Adynak nem volt ellensége. Különböző folyóiratokban számos ismertető cikk és tanulmány jelent meg róla és költészetéről, de mindig a legnagyobb elismerés hangján. Igaz, hogy Ady radikális szocializmusának és reformokat sürgető magyarságának éle már eltompult, mire a délszlávokhoz ért. Sőt talán éppen emiatt vallották a maguk költőjének, a Duna-völgyi népek költőjének Ady Endrét.
De fordítóinál még ez a szempont sem játszott szerepet. Szerelmi lírájából sokkal többet fordítottak, mint a magyar sorssal, a korral vagy a háborúval foglalkozó verseiből. Különösen Mladen Leskovac és Manojlović fordított sok Ady-verset. De legjobb értője és ismerője talán mégis Krleža volt. Tanulmányaihoz fűzött fordításai is megszokottabban csengnek a magyar fülben, mert ő nemcsak a formát, s nem csupán a metaforákat és a mértéket vette át Adytól híven, hanem a vers levegőjét, sőt nyelvi ízeit is. S talán éppen ezért fordított oly kevés verset, azokat is csonkán, csak néhány strófát. A Halál rokona című versén kívül nem is tudom, hogy átültetett volna teljes egészében Ady-verset. Pedig ez nagyon nagy kár, de valószínűleg azért riadt vissza a teljes fordításoktól, mert nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. S neki nagy igényei voltak, nem érhette be féleredménnyel.
Leskovac ugyancsak sokat akart átmenteni. A harmincas években készült fordításai nagyon hűek és kifejezőek. Manojlović már a maga szimbolizmusát is beolvasztotta fordításaiba. A tartalmat híven visszaadja, de a formai hűségre már nem nagyon ügyel. Az ő Ady-verseinek más a zenéje, mint az eredetieknek. Ő kéjesen nyújtózkodó dallamokban leli örömét.
De ízelítőül álljon itt szerb fordításban két Ady-vers. Az egyik Mladen Leskovac, a másik Todor Manojlović munkája. [53]