Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. március 15) 3. szám

Mérei Sándor: Bácskai János György: Baja földrajza

Még visszacseng diákéveim ismereteiből az arisztotelészi tétel, hogy az egész a részek előtt volt. Amilyen igaz ez, olyan helytálló az is, hogy a részekből tevődik össze az egész. Töredékekből lesz az egység, színekből a pasztell, hangokból a szimfónia, kövekből és tég[141]lákból a katedrális. Egy-egy ország földrajzi fogalmához szorosan hozzátartozik az egyes tájak, falvak, városok egyéni íze és sajátos jellege. Tehát a szűkebb haza kultusza nem hiábavaló provincionalizmus, hanem érthető és jogosult vidékiesség.
Ezekkel a gondolatokkal nyitottam fel Bácskai János György tanár, múzeumvezető most megjelent könyvét, amely Baja földrajzával foglalkozik, nagyszerű bizonyítékaként annak, hogy a tudományos kutató, és feldolgozó munka még a mai, rendkívüli időkben sem pihen. S bár a fegyverek itt csörögnek a portánk körül, mégsem hallgatnak a múzsák. Lám, a jó képességű fiatal tanárt is megfogta csendes, Duna menti városunk varázsa, s értekezése végén ilyen költői őszinteségű vallomást csalt ki lelkéből: nehéz volt tárgyilagosnak lennem, mert magam is Baja szülötte vagyok, s úgy néztem, mint gyermek az anyját… Igen. Talán így vagyunk ezzel a várossal mindannyian, akiknek a fiatalsága idetapad, ezekhez a szürke kövekhez. Hiába távolodunk el tőle, a kirepítő fészek visszahúz bennünket mindenünnen. De Bácskai – vallomása ellenére is – meg tudta őrizni tárgyilagosságát. Szeretetét és vonzalmát abba a lázas és buzgó tevékenységbe rejtette, amellyel anyagát összegyüjtötte, és rendszerbe foglalta. Nagy munka volt, mert hosszú út vezet az őstáj mocsaras, zsombékos világától a kultúrtáj különböző alakulásain keresztül a mai város villanyvilágításáig és aszfaltjáig. S a szerző megjárta ezt az utat. Ahol nem bukkant leletanyagra, ott feltevésekre építette mondanivalóját. De hipotézisei is természetesek és elfogadhatók. Nyelve egyszerű és világos, néhol olyan, mintha katedráról szólna hozzánk – öregdiákokhoz… Tudom, hogy közhelyet használok, mégis azt mondom: Bácskai értékes munkát végzett, mert Baja történetének feldolgozásával is megszilárdította bennünk a meggyőződést, hogy történelmi jogunk van ehhez a sokat szenvedett földhöz.
A fiatal szerző, aki jelenleg a szegedi egyetemen tovább gyarapítja földrajzi ismereteit és tudását, disszertációnak szánta ezt a könyvet. Lehet, hogy a magasabb szakképzettség majd talál benne kifogásolnivalót. Én nem ezt kerestem. Mindvégig Szenteleky Kornél szavai lebegtek előttem: „becsüljük meg, ami a mienk”… Ami nemes szándékból fakadt s vitathatatlanul a mienk: bácskai.