Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. március 15) 3. szám

Fiala Endre: A Hunyadiak a délszláv mondákban

A régi magyar népi, epika a hun és a magyar királymondákon, továbbá a kuruc költészet gyöngyein kívül korántsem tud olyan gazdagságot felmutatni, mint pl. a germánoké, szlávoké, finneké, perzsáké. Néplélektani alapon alig lehet megmagyarázni azt a rejtélyt, hogy a magyar történelemnek két olyan népszerű alakja, mint Hunyadi János, a magyar védelmi politikának és katonai erőnek hőse, vagy koronás fia, Mátyás, az igazság megtestesült eszménye miért nem tudta népünk nótatermő szívét rezgésbe hozni. Zeno Kuzelja ukrán-orosz író szerint Hunyadi János és Mátyás ismertebb a szlávok népköltészetében, mint a magyarban, ahol csak egy-két pár soros versecske szól Mátyás megválasztásáról, mely töredéke egy feledésbe ment népdalnak, halála idejéből maradtak fenn egészen egyszerű, döcögős, fakó versikék. És egyáltalában: a magyarok között alig néhány anekdotaszerű mesében él a nagy király emléke, míg a szlávoknál sok terjedelmes népdal őrzi emlékét. Mint nemzeti hőst ünneplik a kisorosz, tót, morva, cseh, lausitzi, ukrajnai, rutén, szlovén, dalmát, bosnyák, horvát népdalok, de szerb népdal szól róla a legtöbb.
Kuzelja szerint Mátyás népszerűségének az az oka, hogy ő a nagy hadvezér, Hunyadi Jánosnak volt a fia, kiváló erények, vitézség, igazságosság a tulajdonai, pártolja, szereti a köznépet, és harcol a szerbeket leigázó török ellen. A szerbek barátja volt. Vuk Branković az ő belső baráti köréhez tartozott. Apját szerb eredetűnek tartja a nép, sőt egy népdal szerint Szibinyáni Jank Lazarević István szerb despota fia volt, tehát Lázár szerb fejedelem unokája. És hogy Hunyadi Jánossal is olyan szeretettel és széles területen foglalkozik a szláv epika, annak az az egyszerű oka, hogy seregeiben a magyar vitézeken kívül szerbek, bosnyákok, albánok, szlovének és horvátok is csapatosan szolgáltak, s mert a Balkánt az ő katonakardja tisztogatta meg többször is a törököktől. Hiszen Hunyadi éppen 500 évvel ezelőtt, 1443–44 telén, a hosszú hadjáratban szállt szembe a leghatalmasabban a törökkel, de ezenkívül Szendrőnél, Rigómezőn, Nándorfehérvárnál, vagy Oláhországban, 1444-ben Bulgáriában, Várnánál hadakozott a pogánnyal. De meg kell említenünk a szebeni ütközetet is, mert Hunyadi János leggyakrabban „Janko Sibinjanin”, Szibinyáni Jank, Szebeni János néven fordul elő a guszlárok (hegedősök) dalaiban. Sőt aligha tévedünk, hogyha az egyik dalmát eredetű, olasz legenda főhősének is Hunyadi Jánost tartjuk. Ebben ugyanis egy „fehér lovag” valahol a távoli tengerparton harcolt, ahol a túlerővel szemben csatát vesztett, de nem esett a pogányok fogságába, hanem csodás módon megmenekült: lovával a tengerbe ugratott, azt átúsztatta, sikeresen partot ért, és Lorettóban pihent meg. Ez a várnai csatából való kalandos megmenekülése és korábbi olaszországi tartózkodásának összekeverése, amikor Lorettóban is járt. A fehér lovag elnevezés pedig a Jank-Janko olaszos elváltozása, ill. származtatása (Biankó = üres, fehér, pl. bianko-csekklap). De igen valószínű, hogy a csapongó képzeletű, pallérozatlan guszlárok énekeiben előforduló „Ugrin (Magyar) Janko” és „Jovan Budinski” (Budavári János) nevek is az ő személyét takarják.
Nézzük most e históriás énekek rövid tartalmát. 1. Jovan Budinski nőül veszi az olasz (latin) király leányát. Ebben a guszlár Mátyással téveszti össze Hunyadi Jánost, mert az olasz Beatrice 1476-ban Krajnán keresztül vonult hazánkba, Budavárába fényes kísérettel, mint ahogy a hegedős szerint is háromszáz vendég kíséri Jovant és feleségét a fényes nászútra.
2. Ebben a másik históriás énekben Márk királyfi, a bosnyák Hrelja és Jovan Budinski, a három jóbarát csendesen sétálgat a budai várban. Keseregve azon tanakodnak, milyen kár, hogy a budai vár szép királyné asszonyának nincsen gyermeke. Ámbár ezen nagyon könnyen lehetne segíteni, ha ugyanis a királyné egy hal uszonyából vizet inna. Egy rabnő kihallgatta a jó barátok beszélgetését, és a királynéhoz futott a jó tanácsot elmesélni. Hajfonó Pál halász azonnal parancsot kapott, hálóját a Dunába vetette s halat fogott. A királyné megfogadta a jó tanácsot, [121] vágya teljesült: fia született. A hegedős itt is csak a személyeket cserélte össze, mert Hunyadi János akkor már halott volt, amikor Mátyás oltárhoz vezette Beatrixot, aki valóban magtalan volt, s viszont ott élt a palotában Corvin János is, a természetes fiú.
3. Ugyanez a jó barát, Kraljević Marko egyszer Hunyadi életét mentette meg, aki Nevesinján török fogságban sínylődött. Hiába ajánlottak fel a bégnek gazdag váltságdíjat, az nem fogadta el, neki a fogoly élete kellett. A börtön ablaka alatt ólálkodott egy bosnyák fiú, aki meg akarta őt menteni, de nem tudta. Amint Hunyadi meglátta, megszúrta ujját, és vérével levelet írt az ingéből letépett rongydarabra, s a fiúval elküldte Márknak Prilepbe. Márk sietve vágtat barátjáért, s éppen akkor érkezik a vesztőhelyre, amikor a janicsárok Hunyadit a bitóra hurcolják. Rájuk csap, barátját lovára kapja, és elvágtat vele. Valószínű, hogy amikor Hunyadi 1448-ban, a rigómezei csata után Branković fogságába esett, honnan csak nehezen szabadult ki, a guszlárok képzeletében ilyen mondai hátteret kapott az egész esemény. Egy másik (4.) énekben pedig Hunyadi mentette meg Kraljević Markót. Szarajlija Mujo török basa vígan poharazott Szarajevó egyik kocsmájában. Már régen fájt a foga a híres Markóra, most is éppen róla beszélgettek, amikor Marko váratlanul betoppant. A basa a szép csaplárosné segítségével Markót pálinkás borral leitatta, majd börtönbe vetette, és halálra ítélte. Marko a börtönben pennát faragott hosszú körméből, saját vérébe mártotta, és egy ingdarabra néhány sor üzenetet küldött sólymával Szebenbe Hunyadinak. A sólyom Marko füttyszavára szállt a börtönablakra. Hunyadi gyorsan lóra kapott, és kiszabadította Markót, aki először a kocsmába ment, s – a szlávos vérbosszú alapján – a szép csaplárosné szemét kivájta, mellét lemetszette, majd megölte és kifosztotta; utána Prilepbe, Hunyadi pedig Szebenbe lovagolt vissza.
A szerb hazafias érzés nyilatkozik meg (5.) a Janko Sibinjanin párbajáról szóló énekben. Hunyadi hetvenkedve kérkedik otthon legyőzhetetlen erejével. De neve és diadala csak akkor lenne teljes, ha Markót, Hrelját és Kobilić Milošt is leteríthetné, Marko egészen véletlenül Szebenbe érkezik, és lóhátról megvív Jankóval (Hunyadival). Gesztenyefa kopjájuk van, többször összecsapnak, de végül mégis Marko marad a győztes.
Ezek közül az epikai művek közül a legszebb a (6.) Budavári Jovan és Jajcai Ágnes szerelméről szóló. Hunyadi elkendőzi (eljegyzi) Jajeai Ágnest, de még aznap nehéz kórság ágynak dönti. Amint ezt az erdélyi bán (vajda) meghallotta, útnak eredt, és ő is „elgyűrűzte” Ágnest. Ágnes Hunyadi meggyógyulásáért fohászkodott, de „mégis a bán állott előbb lábra”, aki el is vitte szép, ifjú feleségét, „szagos rózsa gyönyörű hajtását” Erdélybe. Hónapok múlva Hunyadi diófából hajót ácsolt, megrakta „gyolccsal s egyéb szép csecsebecsével, de leginkább aranykalárissal, és leevez Erdély városáig”, ahol mint kalmár kótyára vetette portékáját, s csakúgy „rajzott hozzá a lánynép”. Amint ezt Ágnes megtudta, kérve kérte urát, hogy engedje el őt is vásárolni, s Erdély deli bánja így felelt rá: „Eridj, szívem, eridj párom, Ágnes! Kincstáramnak, nesze, itt a kulcsa. Vidd, aranyom, vigyed vékaszámra…” És elméne budai kalmárhoz. Szaporán ment. Kilenc fraj (ifjú leányzó) kísérte”. Hunyadi és Ágnes egymásra ismertek, „szépen egybeborulának, s édes ajkkal megapolták (megcsókolták) egymást”, és vígan visszaeveztek Budára. A parton könyörgő bán felé kötekedve kiáltja Hunyadi: „nem adom néked szép Jajcai Ágnest, jó lesz nekem holtig.”
Ez a néhány sovány változat csak kis töredéke annak a gazdag délszláv mondakörnek, amelyben az öt századdal ezelőtt szereplő Hunyadi emberfeletti hadistenné színesedett. A fiáról, Mátyás királyról szóló szerb népdalok történelmi tartalmúak, és sok vonatkozásban vannak a Kraljević Markóról szóló népdalokkal, tárgyuk gyakran azonos. Mátyás is többször hadakozott Szerbiában, de nálunk csak a „Szabács megvívása” c. históriás ének az egykorú dal, az is csonka formában, ellenben a déli végeken sok krónikás ajkán felcsendült a nagy királyt dicsőítő ének. Valószínű, hogy az előbbi énekben szereplő Jajcai Ágnes Mátyás 1463-i hadjáratának összekeverése, amikor Jajcát elfoglalta, 1476-ban pedig csónakról kémlelte Szabács várát. Nézzünk néhány dalt a Mátyásról szólók közül is!
1. A királlyá választását elmondó szerb népdalban a szent koronát háromszor feldobták a magasba és az mindig Mátyás fejére esett, egyszer még a torony falát [122] is átütötte „s penderedve hullott a vajda fiára, a rab fiú feje tetejébe” (a guszlár még a prágai rabságról is hallott valamit), és így mutatta meg Isten, hogy őt akarja királynak. 2. Egy Krajna vidéki szlovén népdal Mátyás tüneményes alakjának feltámadásától várja a boldog aranykor eljövetelét. Viszont egy (3.) muraközi népballada (Igrec pred peklom = Az igric a pokol előtt) az Orpheus-motívumokat alkalmazza Mátyásra. Elmondja, hogy a király bánatosan horgasztja fejét. Az Úristen egy aggastyán képében leszáll hozzá, és érdeklődik szomorúsága, gyásza okáról. Mátyás elpanaszolja, hogy kedvese a pokolba került, és ott nagyon sokat szenved. Az aggastyán azt tanácsolta neki, hogy menjen le a pokol tornácába, és hegedüljön ott. Mátyás megfogadta a tanácsot, és oly bűbájosan hegedült, hogy a sátán fejedelem jutalmat ígért neki. Természetes, hogy Mátyás kedvese szabadon bocsátását kérte, aki ki is szabadult, ámde a tűz martalékává lett, mert előzően megátkozta a gyehennát. Az a szlovén dal (4.), amelyik Mátyás házasságát beszéli el, és leírja, hogy miként mentette meg elrabolt háromnapos feleségét, a bájos Alenkát a török fogságból, egészen azonos a Kraljević Markóról szólóval. Ugyanígy az a szerb népballada is (5.), amely elmondja, hogy Mátyást a szultán börtönbe vetette, ahol megismerkedett a szultán lányával, aki megígéri, hogy összezúzza bilincseit, ha nőül veszi. De Mátyás becsületes, nyíltan megvallja, hogy otthon felesége és három gyermeke van. Ám a leány mégis megszöktette, mert a rab ajánlatot tett arra, hogy testvéréhez adja nőül. A szökevényeket üldözőbe veszik, de elfogni nem tudták őket. Szóról szóra hasonló szerb népdal van Kraljević Markóról is, és a Szilágyi és Hajmási-féle költői elbeszélés cselekménye is annyira egyező, hogy a Szendrői Névtelen költeményének a szlovén forrás lehetett az alapja. Tény azonban, hogy a magyar változat kerekebb szerkezetű és költőibb, élénkebb lüktetésű.
Igen kedves, pattogó, rímes a muraköziek egyik nótája (6.) Mátyásról, az „Igazság” harcosáról. Elmondja, hogy a váradi bán mint mulat igen gyakran a szép Katicával, akinek a legszebb szőlője és a legtüzesebb bora van. Mátyás ugyancsak szidta emiatt a bánt, aki kérlelte a királyt, hogy ne pirongassa ezért, mert ha „látnád a szép Katicát, mazsolának néznéd te is a kukoricát”. Olyan szép ő, mint az álom, és ha a király meglátná, hát bizony elinná nála Pest-Budát, elinná az ezüstpatkós Holló lovát, pedig csókot akkor sem kapna.
Mind ünneplik ezek a dalok Mátyást mint nemzeti hőst, a népek jótevőjét, igazságos atyját. Azt mondják, hogy nem halt meg, csak alszik, és egykor újra felébred, ha a nép bajban lesz. Igaz, ezek a cselekmények nagyrészt a nyugati romantikában is megvannak, onnan kerültek át tarka szárnyú dalpillangókként a délszláv népek nótáskertjébe, de nem volt talán érdemtelen Hunyadi János két nagy balkáni hadjáratának ötszázadik évében ezeket a hangulati elemeket bemutatni. [123]