Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. február 15) 2. szám

Berényi János: Orbán Dezső: Sióparti nyárfás

Valami ismerős hangnem jellemzi a magyar kisvárosi élet regényeinek recitativját. Mintha egy kissé zsibbasztó esti lázban álmodnák és mondanák végig az írók ezeket a ködben keresett és homállyal védett történeteket a kisvárosi élet föltörő vagy letört, szabadulni vágyó vagy akarat nélkül ott ődöngő hőseiről és alakjairól. Talán ez a hangnem s ez a lázra emlékeztető, furcsa hangulat sejteti egy kissé betegnek a kisvárosi életszemléletet és szemléltetését. Hogy mennyiben mondható ez a valóság hű tükörképének, s mennyi benne a műfaj hagyományos és már elfogadott modora: annak eldöntéséhez ismerni kellene esetenként azt a szürke valóságot, amelyből a regény meséje szövődik.
Orbán Dezső regényének hangulatfestése is ismerős. Az első lapok elolvasása csupán egy mese-változatot ígér az ismert hangnemben. Az olvasó azonban csakhamar kellemesen csalódik. A regény minden új fejezete az élet és a lélekszemlélet új elevenségével ragad meg, és valami új mondanivalóval foglalkoztat. Csupa élet és hullámzás ez a félhomályban visszaálmodott élet. Van egy kis költői túlzás a lüktető mozgalmasság kivetítésében és a műfaji tónus kötelezőnek vélt vagy önként kínálkozó elbeszélő modorában. Ezek az ellentétek mégsem birkóznak egymással. A regény lenyűgöz, foglalkoztat és továbbsodor; új ablakokat nyit, ahonnan az olvasó a szürke és tűzhelyes hangulatvarázsban is megpillantja a kisváros életének kevésbé számon tartott vagy nem is ismert értékeit. Orbán Dezső regénye abban más és abban új, hogy meséjének alakjai gondolatukban, szavaikban és szemléletükben komoly kérdésekkel is csatáznak a látszólag alig mozduló, szürke felszín alatt.
A Sió-parti nyárfás hőse egy képzelt, furcsa, budapesti középiskolai tanár. Egy bírósági idézésre utazik le a Sió-parti kisvárosba. Váratlanul megbetegszik, s néhány napot ott kell eltöltenie. Közben elterjed róla az a hír, hogy Szíriában kutatta az ősmagyarság nyomait, s visszakészül. Kiderül, hogy éppen ellenkezőleg, az a terve, hogy a kisvárosban marad, és ott akarja figyelni a napkeleti magyar élet nyomait és megnyilakozásait, Nyugat és Kelet határán, a nagyváros és a puszta elválasztó vonalának egy határállomásán. A regény meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar lélek a lenézett és sokszor gáncsolt, sokszor gáncsosnak ismert kisvárosban is az ősi magyar élet értékeit őrzi.
Orbán Dezső mondanivalója érdekes figyelmeztetés arra, hogy amint a magyar pusztákon, tanyákon s később a falvakban megtaláltuk, ugyanúgy a kisvárosokban is megtalálhatjuk a magyar lélek és gondolkozás sajátosságát, érdekességét és értékeit.