Egy labanc magyar huszár egyéni életét írja meg háromkötetes nagy regényében Eszterhás István, egy labanc magyar huszár vágyakozását a tiszta élet, a szerelem után, de az egyén regénye mellett mindinkább felnövekszik az egész magyar nemzet nagy regénye, nagy tragédiája. A tragédiákban bővelkedő magyar történelem egyik legszomorúbb korszakát rajzolja Eszterhás István; Thököly már meghalt, Rákóczi, Bercsényi idegen földön bujdosik, s a bécsi Bellicum a szegény magyar népet és magyar földesurakat igyekszik egymás ellen kijátszani, hogy idegeneknek szerezze meg a magyar földet. A szegény magyar jobbágynép örök álma, a föld kísért ebben a regényben, a magyar földért, a magyar hazáért folyik itten a kettős harc, és a Bellicum igyekszik úgy elrendezni a dolgot, hogy amikor a magyar népet urai ellen uszítja, a magyar urak kezéből idegenek kezére próbálja sikkasztani a magyar földet. Kazay Péter, a huszár Pálffy katonája, és akkor támad fel benne a népe iránti hűség, amikor egy magasztos szerelem a család, a megnyugvás, a gyermek álmát csillantja fel a szeme előtt. Kazaynak választania kell, és ő a népet választja, a népért vállalja a legnagyobb megpróbáltatást és a halál fenyegetését is. Egy bécsi grófnő részére igyekszik a titkos praktika a magyar földbirtokot elkaparintani, s a magyar huszár öntudatlan eszköze ennek a játéknak mindaddig, amíg Thurzó Mária grófnő szépsége fel nem ébreszti benne az alvó magyar öntudatot is. És az a tragikus, hogy ezzel az ébredéssel párhuzamosan jár az, hogy a grófnőről is le kell mondania, és a szegény jobbágynéphez szegődnie, s Kazay Péter szeme elől lassan eltűnik az örökszép álom; az, hogy valaha ő is megnyugodhat, családot alapíthat, földet művelhet, országot építhet. A magyar nép örök tragédiája izzik a regény sorai között, és ez az izzás nemesíti át Eszterhás István fantáziáját és stílusát is; mondatai mélységes magyar muzsikát zengenek, látásai a legszebb képeket varázsolják elénk. A magyar nép nyomorúsága, elhagyatottsága, a döghalál rettenete, a bukott harc szörnyű kísértete élnek a regény hátterében, és Eszterhás biztos kézzel alakítja regénye nagy kompozícióját. Eszterhás kitűnő mesemondó, de emellett arra is tud vigyázni, hogy a történelemhez is hűséges legyen. Az „imádókról” írott regényrészlete, a kuruc seregről adott képe nemcsak plasztikus és színes, eleven, hanem hűséges és meggyőző is. A magyar nép legmélységesebb és szinte azt mondhatni: örökkön tragikus és időszerű nagy kérdését, a föld iránti szerelmét és rettenetes vergődését pedig szinte lélegzetállítóan közelre tudja hozni: e[95]gyütt szenvedünk ezzel a néppel, és századokon átnyúló nagy problémája az olvasó szívét marcangolja. Jó regény Eszterhás regénye, és mélységesen magyar.
|
Fejlesztette: GAS Softwares