Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. február 15) 2. szám

Hódsághy Béla: Az ősi tornác

Az ablakon kiborong nagy, holt szén,
Szitálja halkan lágy, ezüst ködét.
Az ablakon kiborong nagy, holt szén,
Fekete szemmel a bezárt sötét.
A fák gályán pihennek, álmos csirkék,
Pár méla oszlop hófehére süt.
A levegőn sziporkás, ametisztkék
Selymével az éj halkan elfeküdt.
És semmi nesz. Itt minden szendereg.
Mély, őszi álom köntösén nyugosznak
A fák, a kút, a kazlak, emberek.
És színe, hangja távoli káosznak,
Ha erre téved, néma lesz, fakul,
S a végtelen csend mély tavába hull. [75]