Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. február 15) 2. szám

Csordás Nagy Dezső: Hogy áldott legyen és örök

Előttem jársz, karcsú bokádon
illansz, gyönyörű, tünde test,
de összetörnél, mint a pille,
ha kinyújtanám kezemet.
Pedig már fáj, szinte már véres
a két kezem, nézd, oly üres:
érinteni tűnő szépséged,
ezt a lebegő felleget!
Mégse, mégse! Röppenj el, drága,
ám a nyomodban leszek én,
nappalban és vak éjszakában
enyém vagy, örökre enyém!
Nem bántalak: véged ne lássam,
szállj, szállj csak el a föld fölött,
szépséged, ím, égre bocsátom,
hogy áldott legyen és örök. [72]