Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. február 15) 2. szám

Csordás Nagy Dezső: Mikor az alkony földre hajlott

A Nap még a magasban úszott,
még messze volt az alkonyat.
Fűszál se rezdült, ág se moccant,
szellő sem szállt a fák alatt.
Akkor jöttél, mint napsugáron
fel-felcsillanó lepkeszárny,
fény játszott szökdelő bokádon,
s nem volt ott ősz, se tél, se nyár.
Aztán az alkony földre hajlott,
az ég vörös lett, vérezett:
szememre szálltál, mint egy álom
és néztelek… csak néztelek… [58]

[Kép 02]