Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. március 15) 3. szám

Muhi János: A Czobor család, Baja földesura

Baja középkori földesurai közül a legkiemelkedőbb a Czobor család, amely egyike a déli magyar végek legvagyonosabb és legtekintélyesebb családjainak. Birtokai a mai Jánoshalmától egész Bácsig húzódtak, s ezen a hatalmas területen mintegy 40 várost és falut vallhatott magáénak a Czobor család, közöttük a mai Zombor ősét, Czoborszentmihályt is.

[Kép 04] A Czobor grófok címere

Baja birtokába a Bajai család kihalása után, 1742-ben iktatta be a király Czobor Mihály fiait: Jánost, Mártont és Imrét. Ugyanakkor kapott a városban részbirtokot a Pakai család is, amelynek ősi birtokait a mai Bezdán határa képezte.
A Czobor család, amely rendkívül nagy szerepet játszott a magyar középkor történelmében, a XIV. század elején tűnik fel az akkori Bodrogh megyében. A család első ismert őse Czobor volt, akiről nevét kapta a család. Róla csak annyit tudunk, hogy ősi birtoka a mai Zombor északi határszélén annak idején fennállott Jánosi helység volt, amelyről a Jánosi előnevet kapta a család. Később Szent Mihály városa, a mai Zombor őse is a család birtokába került, s ettől kezdve „jánosi és szentmihályi” majd „czoborszentmihályi” előnevet használtak a család tagjai.
A Czoborok köznemesek voltak. Erre vall ősi címerük is, amely vízszintesen kétfelé vágott pajzs, a felső udvar kék mezejében ezüst félhold felett aranycsillag ragyog, az alsó ugyancsak kék mezőben két strucctoll lebeg, a pajzs felett pedig kettős kereszt áll. Amikor a családot a grófi rangra emelték, a címer lényegesen bővült, s az ősi címer a négy udvarra osztott pajzs közepére került mint ötödik udvar. A bővített címer első és negyedik, vörös színű udvarában zöld halmon álló koronából két elefántormány közt egyszarvú emelkedik ki. A második és harmadik ugyancsak vörös színű udvarban zöld halmon álló koronán két elefántor[104]mány között koronás oroszlán áll, a pajzs felett grófi koronán három nyílt sisak áll, melyek közül a jobboldalin két elefántormány közölt, koronás oroszlán, a baloklalin két elefántormány között egyszarvú, a középső sisakon pedig két strucctoll között csőrében kígyót tartó gólya áll, amely felé sas röpül. A foszladék jobbról, balról ezüstvörös.
Ez a címer mint beszélő címer arra enged következtetni, hogy olyan közvitézt emeltek nemesi rangra, aki azelőtt halász volt. A csőrében halat tartó gém mocsaras, ingoványos birtokra emlékeztet, és visszaidézi a címer adományozásának korát a még nem szabályozott Duna végtelen árterületeivel és a Mosztonga egész Nyugat-Bácskát uraló lápjaival, amelyek szigetein a Czobor család és jobbágyai első foglalkozása minden valószínűség szerint a halászat volt. A címerből következtetni lehet arra is, mikor szerezhették a Czoborok a nemességet. III. Endre (1290–1301) volt ugyanis az első, aki strucctollas címereket adományozott, tehát a Czoborok nemessége ennél a kornál nem lehet régebbi keletű. Valószínű, hogy a Czoborok Róbert Károly idején (1308–1342) szerezték úgy nemességüket, mint első birtokukat, amelyet a család egyik ősének nevéről Jánosi-nak neveztek. Róbert Károly ugyanis uralkodása elején a főurak magatartása következtében kénytelen volt a Délvidékre menekülni, ahol nagy birtokot és több várat foglalt le hívei számára. A kormányzás súlypontja ebben az időben a Délvidékre terelődött. Czobor János feltételezhetőleg Róbert Károly híve volt, és a király védelmében kifejtett szolgálataiért kaphatta a nemességet és a birtokot. A család fő fészke a mai Zombor helyén fennállott Szent Mihály, később Czoborszent mihály volt.
Mint mondottuk, a család első ismert őse Czobor, akit Chubornak is neveznek. 1330 körül történik róla először említés. Fia, Miklós 1364-ben már Bodrog megye esküdtbírájaként szerepel. Ennek ága kihalt, és a családot testvére, János folytatta, akinek fia, II. János elvesztette ősei birtokát, mert Zsigmond király ellenségeihez pártolt. Másik fia, István azonban hű maradt a királyhoz, és újabb birtokot szerzett. Ennek családjából került ki Czobor Mihály, aki 1467-ben Budavár kapitánya volt. Birtokokat szerzett Baranyában (Lőre és Simonfalva), Komárom megyében (Koltha) és Borsod megyében (Kint) is, úgyhogy s XV. század második felében már öt megyében voltak kiterjedt birtokai a családnak. Sikerrel perelte vissza a II. Jánostól elvett birtokokat is. Gyermekei közül Imre korának egyik legelőkelőbb és legtehetségesebb főura volt. Bodrog megye főispánja, Pozány vára főkapitánya, később temesi főispán, maid királyi udvarnok és oppelni kormányzó volt. 1490-ben ő építette fel Vereknye várát (Csallóköz), amelyet később Beatrix királynő leromboltatott.

[Kép 05] Az ősi Czobor címer

Egyike volt a kor legügyesebb diplomatáinak, és Törökországban, majd Lengyelországban eredményes diplomáciai tevékenységet fejtett ki. Fivére, Márton sem volt tehetségtelenebb. Őt először Bodrog vármegye főispánjává, majd királyi udvarnokká, királyi kamarássá, végül pedig Belgrád vára bánjává nevezte ki a király. II. Ulászló követeként Törökországban járt, és eredményes tevékenységével meghosszabbította a békét a török császárral. Ez a két tehetséges Czobor és fivérük, János szerezte meg Baját is a királytól. Ebben a korban volt a Czobor család a leggazdagabb és legtekintélyesebb a család egész története folyamán.
A család túlélte a török vészt is. A mohácsi csata idején felvidéki birtokaikon tartózkodtak a Czoborok. Arról nem maradt feljegyzés, hogy a csatában részt vettek-e, s csak annyit tudunk, hogy a mohácsi katasztrófa után az említett Imre fia, Gáspár, a család folytatója Ferdinánd híve volt. Ennek köszönhette a család, hogy fennmaradt, és még évszázadokon keresztül virágzott, tagjai hosszú időn át a legmagasabb állami méltóságokat viselték. Alnádort, főtárnokmestert, táblabírákat, magas rangú katonákat, főispánokat adott a család.
A Czobor család utolsó sarja, Czobor [105] József példátlanul pazarló főúr volt. Szertelen kedvtelései dobra juttatták a család egykor hatalmas birtokait, amit ugyan az is elősegített, hogy már apjáról is tetemes adósságot örökölt. Fényűző élete Európa-szerte ismertté tette. Jellegzetes alakja volt Nyugat- és Dél-Európa fővárosainak, és költséges passzióiról német, olasz, francia nyelven maradtak hátra adomák. Egyik legnagyobb feltűnést keltett cselekedete így maradt fenn az utókorra:
Ezer aranyban fogadott Marchesse Taroucával, hogy a királyi udvar ünnepségén ő fog a legegyszerűbb és mégis a legdrágább ruhában megjelenni. A tét ezer arany volt, és Czobor József megnyerte a fogadást: egyszerű mentéjének bélése vagyont érő, régi, eredeti festmény volt, amelyet egy uradalma árán vásárolt meg.
Czobor József fényűzését jellemzi, hogy állandóan főúri udvartartása volt nemcsak Bécsben, hanem Velencében és Párizsban is, noha életét jórészt máshol élte le. Természetes, hogy ez a fényűzés nemsokára tönkrejuttatta, s élete végén csekély kegydíjból tengette életét, amelyet Mária Terézia folyósított az egykori legendás hírű gavallérnak. Életének utolsó éveit Pesten élte le. Ebből az időből a következő adoma maradt róla:
Hóna alatt kis batyujával gyalogolt a pesti utcán, hogy mosodába vigye fehérneműjét. Útközben fényes hintóval találkozott, amelyben nagyúri gőggel feszítette mellét egy dúsgazdag aranyifjú. Czobor megállította a hintót, és így szólt a fiatalemberhez:
– Ne olyan nyakra-főre, öcsémuram, különben idő előtt a nyomomba vág.
A Czobor család utolsó sarja Pesten halt meg 1771-ben. Sassini és holicsi uradalmait Lotharingiai Ferenc főherceg, akkori magyarországi helytartó, későbbi római császár vette meg. Nagy Iván így ír róla:
– Szertelen pompákra pazarolá el szép uradalmait, s vénségére teljesen kimerült, halála után pedig hidegen tehette el emlékezetét a maradék.