Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. február 15) 2. szám

Mérei Sándor: Tengeren

Tengerre vitt ma éjjel álmom
s alig suhant a vitorlásom,
vihar csapott le hirtelen.
Zengett az ég, s a tenger hátán
úgy bokázott a sárga Sátán,
hogy szinte káprázott szemem.
Azt hittem: szívem meg se rezdül,
de a hullámzenén keresztül
felém siklott a félelem.
Felém siklott. Elért. Az ajkam
kővé meredt, s éreztem, rajtam
morajlik át a végtelen
haragja, mert halálra váltan
kishitű apostollá váltam,
s nem álltam bátran helyemen.
A tengeren nincs híd, se korlát,
s ha Jézus alszik, a vitorlát
széttéphetik a vad szelek.
De Ő virrasztott, hogy az álmom
a tűnő éjjel messze szálljon
s boldog legyek, ha ébredek. [55]