Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. április 15) 4. szám

A Kalangya hírei

Egy hónap telt el márciusi számunk megjelenése óta, de ez az egy hónap a magyar nemzet életében évekkel fölér. Azok a tervek, amelyeket a Kalangya gyakorlati munkájában egy hónap előtt magunk elé tűztünk, az új világháború aknáinak légnyomására pillanatok alatt halomra dőltek; a bajai felolvasóülés, a szegedi szellemi találkozó, az óbecsei közgyűlés és irodalmi ünnepség elmaradt, belekerültünk a háború közvetlen sodrába, és a magyar nemzet egy emberként talpra állt, hogy megvédje ősei örökségét. Mindazok, akik azóta felöltötték a honvédruhát, és fegyvert ragadtak, mint őseik, meg fogják tenni kötelességüket, amint a haza iránt a belső fronton is mindenki megteszi a kötelességét, akinek a mostani véres viharban más feladatot jelölt ki az Úristen.
A magyar író tudja, hogy ő is őrhelyen áll, és erről az őrhelyről utolsó pillanatáig, szíve utolsó dobbanásáig nem mozdulhat. A magyar író feladata évszázadok óta szinte egy volt a katona feladatával, a mi őseinket a Bethlen Gáborok, Tinódi Lantos Sebestyének, Zrínyiek, Balassáék, Rákóczik, Petőfi Sándorok sorában kell keresnünk, akik a legnagyobb égzengés közepette is megtalálták a nemzet igazi hangját, s mint katonák és mint költők is meg tudták tenni kötelességüket. A délvidéki magyar író, a délvidéki magyar költő közel negyedszázadig az idegen megszállás nehéz idején maradt hű nemzetéhez és a maga emberségéhez, s ehhez hűséges most is, amikor a feltámadt viharban megállt a helyén, s írja tovább a sorokat, melyeket magyar szíve és lelkiismerete diktál.
Ma nem azokat az időket éljük, hogy kulturális összejöveteleket, irodalmi esteket rendezzünk, de az írás szent hevülete annál mélyebben él bennünk, s folytatjuk munkánkat mindaddig, míg magyar nemzetünk becsülettel és győzelmesen befejezi a magyar harcot, melynek megharcolását rája bízta az Úristen. Pál apostolként állunk, aki ennek a harcnak megharcolására, és a Pál apostolok hitével fordulunk a magyar olvasóhoz, hogy tartson velünk szívével és szeretetével ebben a mi belső küzdelmünkben.
Kiadóhivatalunk is bejelentést tesz az olvasóknak. Másfél esztendeje, hogy a Kalangya nagy újjászervezésénél az akkori évi 24 pengős előfizetési árat leszállítottuk 12 pengőre, tehát pontosan az addigi felére. A magyar közönség megértette ennek a merész és áldozatos lépésnek a lényegét; előfizetőink száma hónapok alatt megszázszorozódott. De az eltelt másfél év alatt többször is emelkedett a nyomda- és papírszámla, és egyszer mi is kénytelenek voltunk lépést tartani ezzel az általános emelkedéssel. Most másodszor vagyunk kénytelenek módosítani az előfizetési árakat; az eddigi 16 – pengőről 20 – pengőre (jogi személyeknél 32 – pengőről 40 – pengőre) vagyunk kénytelen előfizetési árunkat felemelni, míg a példányonkénti ár 1,60 pengőről 2 – pengőre emelkedik. Nehéz szívvel tesszük ezt, de kénytelenek vagyunk vele, mert csak így tudjuk fenntartani folyóiratunkat. Kérjük előfizetőinket, arra gondoljanak, hogy még mindig 4 – pengővel olcsóbb a Kalangya előfizetési ára, mint másfél év előtt volt s mi ezt a mostani árat igyekezni fogunk a végsőkig tartani.
S most, befejezésül hadd idézzük Berzsenyi Dániel örökszép és ma is annyira időszerű és érvényes sorait:
„Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély;
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését
Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csoda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathónt s Budavárt híressé…”
Ezzel a hittel folytatja a Kalangya is eddigi becsületesen magyar munkáját.