Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. április 15) 4. szám

Bálint Béla: A Muravidék művészeti emlékei

A Bácskával együtt felszabadult Muravidék a magyar egyházi művészet egyik legdúsabban termő területe. Mivel a vidék a törökök dúlásának kevéssé kitett terület volt, annyi – nagyrészt egy korszakot jellemző falusi temploma maradt fenn épségben, amire csak Itáliában találunk példát.

[Kép 09] A nagytótlaki román temetőkápolna

Legrégibb templomai, a XII–XIII. századból a nagytótlaki kápolna és a bántornyai ótemplom, román stílusban épültek. A XIV–XV. századból fennmaradt mártonhelyi, veleméri, csendlaki, muraszombati, bagonyai, vízlendvai, borházai, péterhegyi és domonkosfalvai templomok pedig mind a magyar gótika alkotásai. A barokk korszakból azonban csak a belatinci és alsólendvai templomok emelhetők ki. Tehát a gót korszakot képviseli a legtöbb emlék. Ennek a kornak gazdag falfestészete csábítja a Muravidékre a műtörténészeket és a műélvező közönséget.
A nagytótlaki kápolna 6,55 m-es átmérőjű román rotundája az égerfák zöldjében tovarohanó Kebele patak völgye felett, bükkös, fenyves domboldalon nyújt feltűnést okozó látványt. Hajdan temetőkápolna lehetett. Belső falának hengerén sekély fülkék mélyednek be, felül a falhengert téglakoszorú fejezi be, e fölött pedig félkör alakú kupola emelkedik ki. A külső fal élénkítésére sekély pillérek és fogas kiképzésű téglakoszorú szolgál. Harangtornyot csak a későbbi korban kapott a nyugati oldalához, s ez hátrányosan változtatta meg az érdekes épület képét.
A bántornyai ótemplomnak csak a szentélye maradt fenn a román korból, későbbi templomba beépítve, amely idős hársfák árnyékában, árvízmentes magaslaton emelkedik ki. Az eredeti épület négyszögletes, 10×15 méter hosszú hajóból állott, vízszintes famennyezettel volt fedve, és a keleti oldalán félkupolával borított apszissal lezárva. Az apszis falát öt, befelé fokozatosan mélyülő fülke díszítette.
Ezt az eredeti templomot a XIV. század második felében átalakították úgy, hogy az eredeti hajót két kereszt alakú, bordás és félkörívű menyezettel befedték, a kupolát pedig felfelé kiszélesítették, hogy csúcsíves alakot kapjon. Kerek külsejét is körülnyesték, hogy a gótikában szokásos szentélybefejezést nyerjenek. Tornya három oldalról szabadon áll. Sajnos, falfestményeinek legértékesebb része, az úgynevezett Szent László-sorozat a padlásra került, amikor az eredetileg lapos mennyezetű templomot boltívesre alakították át. A barokk korban kapott kegyképet is, amely ma a legszebb muravidéki barokk oltárkép. [184]
Ezt az ótemplomot ma már istentiszteletre nem használják. Mellette ugyanis a század elején háromhajós román bazilika épült nyitott mennyezettel, tehát látható tetőszerkezettel.

[Kép 10] Lovagi sírkő a csendlaki templom falában

Ebbe tették át az ótemplom kegyképét és felújított barokk felszerelését a főoltárral együtt. A főoltár szobrai Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Imrét és Szent Lajos francia királyt ábrázolják. Ez a párosítás nyilván az Anjou-korra utal. Az új templom homlokzatán a bizánci Krisztust ábrázoló mozaik ékeskedik, amely a velencei Szent Márk templom Salvator Mundijának hű mása. Az új templom oldalhosszanti összeköttetésben áll az ótemplommal, s nagy befogadóképessége Bántornyának mint a vidék régi búcsújáróhelyének jelentős szerepére mutat.
A bántornyai ótemplomnak XIV. század végi gótikus átépítésű formája a magyar falusi gótikus templomok típusa. Ez a hármas tagozású, egyhajós, homlokzati toronnyal ellátott, sokszög alakú boltozott szentéllyel rendelkező templomtípus a magyar falu népének egyszerű, de szerény eszközeiben is művészi templomépítési formája, amely szerte el volt terjedve az egész országban, amint azt dr. Bercsényi Tibor a Szépművészet 1943. évi szeptemberi számában kimutatta. Egyáltalán nem muravidéki specialitás ez a forma, mint a szlovén Stelé hiszi, mert pontos mása megtalálható a székelyföldi Csíkdelnén. a felvidéki Cserhátsurányban, valamint romokban heverve szerte az Alföldön, így például Zeleméren. A fent említett tanulmány összehasonlítás céljából hozza is a mártonhelyi és a zeleméri templomok alaprajzát. Nyilvánvalóan arról van tehát itt szó, hogy a Muravidék művészete a középkori magyar művészet logikus része. Ez a tény pedig rámutat a jugoszlávok által elcsatolt Muravidék ősi magyar jellegére.
A fent említett típus legfontosabb muravidéki képviselője a sűrű hársfák lombjaitól eltakart mártonhelyi templom, melynek erdetileg négyszög alakú, vízszintes famennyezetű hajóját ma barokk boltozat fedi. A hajó belső terét csúcsíves diadalív választja el a keresztboltozatú, egy boltszakaszos szentélytől, amelyet kívül támasztópillérek élénkítenek. A barokk korból való az orgonakarzata is.

[Kép 11] A muraszombati várkastély barokk portáléja

Nyugati homlokzatát hatalmas, ötemeletes torony díszíti, melynek ablaknyílásai felfelé mindig tágulnak, és a legfelső mű[185]vészi lóherekerettel zárul. Szabadon álló sarkait szintén pillérek támogatják. A barokk boltozatú sekrestye a szentély északi oldalához csatlakozik.

[Kép 12] A belatinci barokk templom bejárata

Ugyanez az elrendezés jellemzi a már volt anyaországi területre eső veleméri templomot is, amely a szentély és a hajó páratlan összhangjával tűnik ki, és árnyas erdő szegélyezte domboldalon nyújt felejthetetlen látványt. A veleméri templom ismét azt bizonyítja, hogy ez a templomtípus nem helyi jellegzetesség, hiszen Velemér már színmagyar lakosságú község. Nagy arányosságot mutat a csendlaki templom is, valamint a gótika utolsó éveiből a vízlendvai, borházai, péterhegyi és domonkosfai templom.
A bagonyai és muraszombati templomok új templomba beépítve maradtak fenn. A muraszombati gótikus ótemplomból a szentély és a torony őrződött meg. A XIX. század végén és a XX. század elején ismételten átépítették, úgyhogy a torony ma óriási magasra került, s ezzel legkiemelkedőbb pontja lett a Muraalföldnek. Az épület ma háromhajós, s a főhajó szélességét és hosszúságát felvevő kereszthajóval latin kereszthez hasonló termet mutat. Külseje egész különleges formává képződött ki, s az összekapcsoltan körülhúzott épülettömegnek típusává vált. Mindenesetre nagy világosságú és szép térhatású templom. Valamivel idősebb nála Muraszombat evangélikus temploma újgótikus stílusban.
Az új bagonyai templom a Muravidék lábánál elterülő magas dombsor legkiemelkedőbb pontján; a Muravidék legszebb kilátóhelye. Belsejében meghagyták a régi gótikus ótemplomot, amely ma kórus alatti térnek és kórusnak szolgál. Az új templom egyhajós, négyszög alakú épület. Egyenes mennyezet fedi kerámiával díszítve. A mennyezet négy erős oszlopon nyugszik. A jugoszláv megszállás idején építette a szlovén Plečnik kétségtelenül ügyes elgondolással. Tornya azonban vasbeton erődnek készült, s harangfelhúzó szerkezete ágyúfelvonatásra is alkalmas. Idegenül és gyökértelenül emelkedik ki a vidék magyar művészeti formái közül.
A fent vázolt román és gótikus templomok nagy részének belsejét falfestmények borítják. Éppen ezek bizonyítják, hogy ide, az ország délnyugati szögletébe is eljutott Budának, a királyi udvar világának stílusa és hatása. Ezek a falképek mint ,,a szegények bibliája” az írni-olvasni nem tudók számára mondották el a kereszténység szent könyvének eseményeit és a magyar szentek legendás életét.
A XIV. század végéről valók Velemér falképei. Bár a rajz fogyatékos, és a színezés halvány még itt, de a jellemzőkészség már jó. Egyébként itt találjuk az európai falfestészet legrégibb önarcképét, regedei Aquila János alkotását. Különösen feltűnik a három királyt Mária trónja előtt ábrázoló kép a halványzöld, lila és fehér ruhákban pompázó alakok élénk gesztusával és a lovak ritmikus lépkedéseivel. Az Angyali üdvözlet, az Utolsó ítélet és a Kálvária emelendő még ki a falképek sokaságából.
Művelődéstörténeti szempontból Bántornya falképei a legjelentősebbek. A [186] különböző színezés és a rajz itt már több szerző kezére utal a XIV. század első és második feléből. Az Atyaisten, a Zenélő angyalok, Apostolok, Mária koronázása és a Csodás halászat mellett a templom padlására került Szent László-falképsorozat a XIV. sz. végéről a magyar kultúra erős muravidéki hajtása.

[Kép 13] A borházai késő gótikus templom

A sorozat a szakállas és feltűrt karimájú kalapot viselő kunokat üldöző magyar sereg bemutatásával kezdődik, akik csupasz arccal és hegyes sisakban fallal kerített város kapuján özönlenek ki Szent Lászlóval az élen, míg a kun az elrabolt lánnyal messze elöl nyargal. A következő képek a lány és a kun erdei idilljét, a kunnal való küzdelmét, végül Szent László harcát jelenítik meg, hogy a sorozat végén a győztes László királlyá való koronázását mutassa be a festő. Szent László pajzsán az Árpádok címere ékeskedik. A képsorozat eredetije a nagyváradi katedrálisban lehetett meg, amelynek maradványai a középkori Magyarország különböző templomaiban vannak szétszórva, s így jutott el a nyugati végekre is. Sajnos, a bántornyai padlásra csak rozoga lépcsőkön lehet feljutni, s lenn a por- és piszoklepte képeket csak … szemlélhetjük.
Mártonhelyen a szentek sorozatában találjuk Boldog Margitot és Szent Erzsébetet is. A falképek szürkéskék háttere, valamint a színeknek a barna és lila keverékéből származó össztónusa Aquila jellemzője, aki itt nemcsak festő, hanem építész is volt a XIV. század végen. A falképek legnagyobb része Szent Márton életéből örökít meg jeleneteket, s talán Szent Márton halála a csúcspontja Aquila művészetének.
Nagytótlakon két réteg festményeinek maradványait láthatjuk a XIV. század első feléből és a XV. század elejéről. A háttér itt már zöldeskék, a vonalvezetés az eddigieknél lágyabb, úgyhogy Aquila itt már valószínűleg nem szerepel a festők között, s talán tanítványai lehettek a mesterek. A képek Jézus szenvedéstörténetét ábrázolják. Érdekes a Szentháromság ábrázolása: az Atya ölében a keresztre feszített Megváltó, a Szentlélek pedig férfialakkal van jelképezve. Sajnos, a vakolatot, mely alatt a képek rejtőznek, egyes helyeken barbár módon távolították el, s így tönkretették a leghatalmasabb festményt, amely a napkeleti bölcseket ábrázolja. Pedig ez a kép áll legközelebb Aquila korához.
Kisebb jelentőséget tulajdonítanak a muraszombati és vízlendvai, nagyrészt vakolat alatt rejtőző falképeknek, pedig a muraszombati, alig kivehető képek talán a legrégibb muravidéki freskók a XIII. század végéről. Az itt ábrázolt háromarcú Szentháromság-fej a lateráni zsinat idejére mutat, mert azon tiltották el az efféle ábrázolási módot. [187]
Regedei Aquila János a XIV. századvégi magyar szellem képviselője. Alkotásai Veleméren, Mártonhelyen és Bántornyán maradtak fenn minden bizonnyal, míg a másutt felfedett falképek szerzőségét elvitatják tőle.

[Kép 14] A veleméri gótikus templom

Tény azonban az, hogy ő mint fővállalkozó irányította a muravidéki falusi templomok festését, és ez alatt az idő alatt (kb. 15 év) az ő szellemét követő tanítványokat nevelt.
Említettem már, hogy a barokk korszak emlékeiben a Muravidék már jóval szegényebb. A barokk kor hatását az egykor egyenes mennyezettel csukott templomok boltívezéséből már láttuk. Arra is kitértem, hogy a legszebb barokk templomi berendezés Bántornyán található, maga a templom azonban román bazilika. A Muravidék legjelentősebb barokk temploma a XVIII. század közepéről származó belatinci templom, de ezt is csak 1000-ban építették át barokk stílusban. Mindenesetre ma nagyon hatásos külső formát árul el, különösen szép az elég gazdagon díszített és oszlopsorral kiemelt bejárata. A templomhoz hozzáépítették a Zichy család sírkápolnáját is reneszánsz-kori Magdolna-relieffel és kőből készült gazdag oltárral. A templom melletti teret velencei pozzóval és a veleméri piazettán lévő szobor másával díszítették.
Az alsólendvai barokk templom a XVIII. század második feléből való. Eredeti mennyezetét azonban földrengés szakította le. Barokk oltárképe Barazutti olasz mester munkája, a szentélyt pedig Pandúr Lajos, a jugoszláv megszállás alatt Bácska kedvelt festője mintázta.
A muravidéki művészet világi emlékei közül a muraszombati, felsőlendvai és belatinci várkastélyok jelentősek. Ezeket a várakat nagy kiterjedésű parkok veszik körül, ami tulajdonosaik gazdag és belsőséges életkultúrájának képe. A muraszombati Szapáry-kastély a világi barokk legfontosabb helyi emléke, amelyet a XVIII. sz. első felében alakítottak át talán a XIV. század közepéről származó vár egyes részeinek felhasználásával. Monumentális külsejével és szobormívű bejáratával tűnik ki. A kisebb világi épületek közül egypár tornácos ház, mint például a péterhegyi evangélikus gyülekezet vendéglőjének tornáca és egypár magyar díszítő stílusban épült középület, mint például a sándorvölgyi állami elemi iskola épülete tűnik még ki.
A Muravidék gazdag egyházi műemlékei újra a magyar állam határain belülre kerültek, csalogatják az idegent, és tiszteletet parancsolnak a muravidékinek, vendnek, magyarnak egyaránt az ezeréves magyar múlt kultúrája iránt. [188]