Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. április 15) 4. szám

Bodóhegyi Lajos: Madár

Magamba nézdelőn megyek
A kertek közti út felén.
Egy villanás, felrebbenek:
Egy kis madárka száll elém.
Ott ül a dróton rózsaszín
Beggyel, szürke rokolya
Fedi asszonyos termetét,
S fején fekete bóbita.
Csupa kény, bársony és selyem,
Mint egy menyecske, oly csinos.
Szelíden magát kellető,
Illedelmes és ildomos.
Kurta csőrébe hántogat
Valami kórón lelt magot,
Amit a zord tél kegyesen
Prédának neki hagyott.
Nem szól, de mintha mondaná:
Boldog jóreggelt, emberem!
Azért vagyok én, szín-csoda:
A bánatodat elverem.
Illeg-billeg, hogy nézzem őt,
Fordul, hogy minden oldala
Fürödjék lelkem lágy vizén…
Oh, lélekmentő, szent csoda!
Szelíd, mint a jótétemény.
Kedves, mint első kedvesem –
És én nézem megbékülőn,
És én nézem szerelmesen.
Eljött az édes kismadár
Vidítni egy rab életét.
Szívembe lopni a vigaszt,
Öntüzét szító fényjelét.
Kedvre derülten ballagok
A komor téli és, alatt,
Fütyülök, s pár pillanatig
Boldognak érzem magamat. [162]