Folyóiratok
Kalangya, XIII. évfolyam (1944. április 15) 4. szám |
Fekete Lajos: Fenn és lenn |
Láttam egy madarat repülni kék ég alatt, mezők felett olyan légies könnyedséggel, mint ahogy egy pihe lebeg. Sokáig néztem. Egyre feljebb emelkedett kicsi, finom szárnyaival, és végre eltűnt, mintha szálló virágszirom lett volna, mit a tavaszi szél szeszélye lebbentene fel, fel, egészen a bárányfelhők fehér nyájaihoz közel… Aztán magam körött a földre hullt vissza a tekintetem, s olyan fájdalmas bénaságot éreztem, mint még sohasem. Vaskos, fekete szántóföldön álltam; épp olvadott a hó. És a latyakos olvadásban a lábam alatt cuppanó, nehéz sárban arra gondoltam: mért irigylem a madarat? Hiszen az ember is repülhet, csak éppen a nyűgös sarat kell legyőznie; mint a madár lelke a tollas, szürke, csúf testet legyőzi, s égbe röppen, míg szívének motorja zúg. [145] |