Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. május 15) 5. szám

Csuka Zoltán: Papp Dániel: Tündérlak

Féja Géza. magyar irodalmi múltunk fáradhatatlan krónikása és tiszta szemű kutatója nemrég a rádióban és a Kalangya hasábjain is megemlékezett a méltatlanul gyorsan elfeledett (s jórészt igazán fel sem ismert) délvidéki magyar íróról, Papp Dánielről. Milyen furcsa is leírni, hogy Papp Dániel a magyar „irodalmi múlthoz” tartozik, hiszen alig fél százada, hogy elbeszéléseit megírta, hogy aztán tragikus hirtelenséggel, fiatal korában itthagyja ezt az árnyékvilágot. Pedig a délvidéki magyar irodalom bizonnyal sok értéket kaphatott volna tőle, ha legalább még egy-két évtizedig életben marad, eléri a férfikor delét, és nagyobb lélegzetű munkában kifejezi annak a tájnak a lelkét, amely magyar szempontból még mindig kiteljesitőjére, megírójára vár. Féja Géza fedezte fel nekünk ismét az ő elfeledett alakját és egyben írásművészetét, amely felett oly gyorsan tért napirendre az előző nemzedék, s oly hálátlanul feledte el az utókor. Papp Dániel pedig – Féja Géza megállapítása szerint – többet, sokkal többet akart nyújtani, mint azok, akik Bácskát azelőtt csak felületben látták, ő azt a „tündérvilágot” akarta megírni, mely a felszín alatt rejlik: a délvidéki magyar mélységet, „melyben fajták lelke fut össze, és Kelet-Európa végzete forr”. S érdekes, hogy ez a gyökerében is ízig-vérig magyar „tatárivadék” nem félt szembenézni a Délvidék nagy problémájával, a nemzetiségi kérdéssel, és nemcsak a délvidéki magyar lelket, hanem az ezen a földön élő szerb lelket is úgy látta meg, tisztán és valóban magyar szemmel, ahogyan azóta is nagyon kevesen s csak a legemelkedettebbek. Féja Géza ezzel kapcsolatban is komoly szavakat mond a kötet bevezetőjében magyarok és szlávok felé egyaránt. Ezt írja többek között:… „magyarul számolt be erről az égtájról, a nagy távlatokat bíró és szintetikus magyar szellem megértésével és szelíd fölényével. Ha a velük élő szláv népek majd elérkeznek az önismeret visszafojthatatlan vágyához, mely az emberi fejlődés kikerülhetetlen állomása, azt hiszem, egyik legkedveltebb írójuk lesz Papp Dániel.”
Féja Géza érdemes munkát végzett Papp Dániel felfedezésével, és nagy szolgálatot tett vele a bontakozó és egyre erősbödő délvidéki magyar irodalomnak is; növeli azt az öntudatot, amely épp az idegen világ éveiben fejlődött ki, és erősödött meg életté és ellenállássá. S nagy szolgálatot tett, hogy gondosan megválogatva Papp Dániel novelláit, közzétette a Tündérlak Magyarhonban kötet bevezetőjét is, amelyet ma is érdemes elolvasni és tanulságait megjegyezni. Egy fél évszázad előtti délvidéki magyar író üzenete ez a délvidéki magyar közönséghez, ugyanakkor pedig a délvidéki magyar írókhoz, de a magyar szellemi egyetemességhez is. És különösen hálásak lehetünk a Nemzeti Könyvtár kitűnő szerkesztőinek, hogy ezt a kötetet beiktatták ebbe a népszerű és minden tekintetben mélységesen magyar és becsületesen irodalmi sorozatba, és ezzel a magyar százezrek előtt mutattak rá a délvidéki magyar szellemiség, a délvidéki magyar irodalom fontosságára.
Csuka Zoltán
[238]