Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. május 15) 5. szám

Bodóhegyi Lajos: Gyermek

Kis gyermekágy a konyha meleg sarkán.
Rajt játékok és ócska rongyok tarkán,
És ártatlanul két szép, pufók gyermek
Épp áldozik a jótékony szendernek.
Kerekded arcuk korahajnal pírja
A szegénységnek dús vigaszát írja.
A játékok közt egy lovacska szépen
Elistállóz a heverő végében,
Ahol dús képzeletű kis gazdája
Szénát dobott a mesesaroglyába.
És zöld mezőben jártatja az álma
Selyemkantárral aranyzabolába…
Másik vendég a hajasbaba. – Angyal –
Lenvirág szemmel, búzaarany hajjal.
Jó gondozó vánkosán figyelve
Lesi, mint alszik kismama pihegve.
Nem szűkös konyha: Tündér palotája,
Hol időzteti madárröptű álma…
Kisfiú és lány ily idilli körben
Elnézi magát az álomtükörben…
– Elnézem őket, gyermektelen árva.
Szegénységemnek nincs reményvirága.
A sorsom meddő ostorai vernek.
– Miért nem enyém ez a két szép gyermek? [208]