Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. május 15) 5. szám

Tóth Béla: Karácsonyi Benő: Pjotruska

Pjotruska vagy igazi nevén Baltazár György szegény, vidéki újságíró, aki szegényes helyzetében is szatirikus fölénnyel nézi és kezeli a kisváros kicsinyes, korlátolt társadalmát. Erre pedig az ad neki alapot, hogy nemcsak tehetséges író, de igazi, mély emberségű ember is, aki a tiszta szellem felsőbbségével s ezzel a nemes, átfogó emberséggel áll a társadalom merev, gépies és ostoba rendjével szemben. Igazi értékrend helyett származás, címek, rangok mechanizmusán épült ez a társadalom, s szokásai, előítéletei bástyákként védték a leghitványabb figurákat is. Természetes, hogy Pjotruska bár egyre emelkedik, végül is kívül, sőt alul kerül ezzel a renddel szemben, bár a „társadalmi tényezők” hitványsága is kitűnik, mikor a bástyák a forradalomban összeomlanak, s ők ottmaradnak a saját emberségükre hagyatva. Baltazár ezzel szemben minden körülmények, a legnagyobb megpróbáltatások között is szilárdan áll belső értékei talaján.
A regény vád és szatíra az álértékek, s azok takarója, védője, a társadalmi gépezet ellen. Az író nézeteit Baltazár György közvetlenül is kifejezésre juttatja a regényben a maga könnyed, de bölcs és találóan szellemes módján. Karácsony legfőbb érdeme, hogy ezt az alakot hibátlanul és túlzás nélkül rajzolja meg: komoly és emelkedett anélkül, hogy nagyképű lenne. Vádol és mosolyog. Afféle mai Ludas Matyi.
A kisváros társadalmi képe is pompás szatíra.
Az egész regényben, emberi, erkölcsi problémájában, környezetrajzában van valami oroszos. Erre a mintára utal a Pjotruska név is. „Csermely János elcsapott városi fogalmazó, egy bolhaszín felöltős, pápaszemes fiatalember” pedig mintha egyenesen egy Dosztojevszkij-regényből lépett volna át. Ő az, akinek bár lelke tiszta, de élhetetlen s együgyű. Ezért a város társadalma kidobja magából, csak Baltazárnál talál oltalmat.
A kiadó jó szolgálatot tett az irodalomnak s közönségnek a regény újból való megjelentetésével. [239]