Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. május 15) 5. szám

Laczkó Márta: Papp Dániel diákévei

Papp Dániel, az ómorovicai születésű író Zombor fia. Itt végezte iskoláit, itt élte le diákéveit. Ismert alakja volt Zombor utcáinak, parkjainak, a fiatalok társadalmának. Elszakadván nevelővárosától, a város örökre elfeledte őt. A gimnázium porlepte évkönyvei, értesítői szűkszavúan bár, mégis őrzik a hajdani zombori diák emlékét, s amikor most Papp Dániel élete után kutatva keressük az utat, amely a diákévektől az íróig, az első magyar nyelvi dolgozattól „A rátótiakig”, Zombor város regényéig vezet, ezekhez a porlepte írásokhoz kell fordulnunk. Ezek mutatják meg, ki volt Papp Dániel, a diák.
Sokat nem várhatunk a gimnázium őrizte gyér adattól. Az otthon körülményeire, családi viszonyokra nem mutat rá, kizárólag csak arra szorítkozik, ami közvetlen kapcsolatba hozható Papp Dániellel, a diákkal.
1880-ban iratkozott be a zombori gimnázium V. osztályába. 15 éves lehetett ekkor. Így következtethetünk Jeszenszky Dezső „A Zombori Magyar Királyi Állami Főgimnázium története 1872–1895” című munkájából, amelynek adatai szerint Papp Dániel 1885-ben érettségizett, így általános szokásból s az egyik évkönyv lapjából, amely 1865. február 11-ét jelöli meg Papp Dániel születésének dátumául. S ezt állítja négy évkönyv is, nem 1868, hanem 1865. február 11-et írván a születési dátum rovatába. A Révai-lexikon, az irodalomtörténetek (Pintér, Féja) azonban az 1868-as évet említik a születési esztendőnek. Ha viszont Papp Dániel 1868, és nem 1865-ben született, akkor 1880-ban, amikor a gimnázium V. osztályába beiratkozott, 12 éves volt csupán. S ez esetben 4 éves korában kellett volna elemi iskolai tanulmányait megkezdenie, ami még abban az időben sem igen képzelhető el. Valószínűbb tehát, hogy az érettségiző Papp Dániel 19 éves, nem pedig 16 éves volt.
Az 1880-81-es évkönyv a fiú gondozójául anyját, Annát, járásbíró özvegyét – más évkönyvben magánzónőt – jelöli meg. Hogy a járásbíró özvegye mikor került Zomborba férjével, vagy mint özvegyasszony változtatott lakhelyet, hogy Papp Dánielnek voltak-e testvérei, a városban élő rokonai, hogy Ómorovicáról elszármazván mikor telepedett le Zomborban, hogy milyen anyagi viszonyok között élt, arra az iskola nyújtotta adatok nem világítanak rá. Iskolai tanulmányai alatt két ízben is élvezett tandíjmentességet, ez azonban csak azt tenné bizonyossá, hogy vagyonosok nem voltak, de hogy szűkösen vagy közepes anyagi viszonyok között éltek, arra már nem. Egy körülményt azonban megvilágítanak a régi írások, azt, hogy az új környezetbe, az új társak közé lépő Papp Dániel nem érezte magái otthonosan a zombori gimnáziumban.
Már maga a gimnázium épülete nem volt olyan vonzó, hogy kedvező benyomást tegyen egy más városból, más iskolából jött növendékre. Az 1872-ben megnyitott zombori m. kir. állami főgimnázium a város egyik legforgalmasabb pontján, a Basa és Iskola utca sarkán, a Szent-Háromság térre néző városi elemi iskolában kapott ideiglenes lakóhelyet. Idővénítette épület volt ez az elemi iskola. „Kormos falai”, düledező kőkerítése nem domborították ki iskola jellegét, s az utcára néző cipészműhely füstölgő pléhcsövével csak rontott az első benyomás amúgy is kedvezőtlen hatásán. A nyitott, széljárta folyosók, rideg, sötét termek, a deszkából tákolt árnyékszékek, a hiányosan felszerelt, mégis összezsúfolt szertárak, az egymástól kezdetleges spanyolfalként fizikai szekrényekkel elkülönített igazgatói és tanári szobák igazán nem válthattak ki a fiatal diákból nagy tetszést. Különösen akkor nem, ha alkalma volt azt egy más, szerencsésebb körülmények között működő iskolával összehasonlítania. Az osztály is, amelybe iratkozott, meglehetősen ridegen fogadta az új diákot. Különben sem volt valami szerencsés összeállítású osztály. A szerb, német és zsidó diák csaknem egyforma arányszámban keveredett a magyarral, s ez a nyugodt, békés együttműködés helyett torzsalkodásra, ellenségeskedésre vezetett. Az osztályfőnök, dr. Simon J. Sándor és az új diák között nincs megfelelő harmónia. Simon Sándor, az alig 27 éves tanár a fiatal pedagógusok lelkes nekibuzdulásával vetette magát a klasszikus nyelvek tanítására. Sokat követelt tanítványaitól, s kíméletlen szigorúsággal kívánta meg tőlük a magasra szabott mi[228]nimumot. Papp Dániel pedig sem a latin, sem pedig a görög nyelvben nem tartozott az elsők közé.
Mindez – egy kis fantáziával megszínesítve – kiolvasható az iskola 1880-81. évkönyvéből, Papp Dániel félévi és év végi értesítőjéből. A félévben még erősen tartja magát. A nyelvek, az irodalom iránt meg éppenséggel nagy és lelkesítő érdeklődést érez. Bergmann Ágost, a magyar és német nyelv tanára felismeri a fiatal diák íráskészségét, irodalom iránti érdeklődését. Buzdítja, ösztönzi, s a fiatal diák valóban sokat olvas, külföldi és magyar írók könyveit tanulmányozza, s minden felkelti érdeklődését, ami az irodalommal, történelemmel kapcsolatos. Hogy az első félévben még harcolt az elismerésért, a színvonalon maradásért, hogy még erősen küzdött a lelkében mind jobban elhatalmasodó kedvetlenséggel, amely végül is elsöpörte minden jó szándékát, legyőzte küzdeni akarását, az a félévi és év végi osztályzatok összehasonlításából világlik ki legjobban. Az első félév eredménye sem valami ragyogó. Itt is elégtelen, négyes díszeleg a jelesek és kettesek között, de a három jeles (magyar, német, hittan) és a három jó érdemjegy (történelem, természetrajz, mennyiségtan) mellett kirívó ellentétként csúfítja el a bizonyítványt az osztályfőnök által tanított tárgyakból, a latin nyelvből kapott elégtelen és a görög nyelvi elégséges. Az V. osztályban tanító tanárok, Zsivkovits Döme, Bergmann Ágost, Jeszenszky Dezső, Zsuffa Vince, Bäumel Ede, Demetrovits Sándor megelégedését mind kivívta, egyedül Simon osztályfőnök nem tartotta megfelelőnek tudását. Az évvégi értesítő a lelki összeroppanás, a hanyatlás képét mutatja. A latin nyelv hármasa mellé mennyiségtanból, természetrajzból is odacsúszott a hármas, a hittanból félévben kapott jeles év végére jóra változott, s habár latinból javított, görög nyelvi tudása nem ütötte meg a mértéket. A tanári testület határozata javítóvizsgálatra utasította, Papp Dániel az 1881 nyarán tehát sűrűn forgatta a görög nyelvtant és a görög olvasókönyvet. Úgy látszik azonban, hogy ha sűrűn forgatta is, nem elég sokáig, mert az augusztus 30-án megtartott javítóvizsgálat alkalmával görög nyelvből elégtelen érdemjegyet kapott, és gimnáziumi tanulmányait csak az V. osztály megismétlésével folytathatta.
Papp Dániel tehát az 1881-82. esztendőben újra az V. osztály falai között van. De itt, az új osztályban mintha más levegő venné körül. Simon Sándor ebben az évben nem tanítja, az osztályfőnöke Malesevits Miklós, aki egyúttal az ifjúsági könyvtár őre és a főgimnázium szegény tanulóit segélyző egyesület vagyonának kezelője is. Sok adminisztrációs munkája van, s szívesen veszi, ha osztályának növendékei ezekben segédkezet nyújtanak neki. Két új tanárt is kapott az új osztállyal, a latin és magyar nyelvet tanító Szól Sándor és a görög nyelv tanárának, Prámer Eleknek személyében. Az előző évi letörés nem hagyott nyomot Papp Dániel lelkén. Fokozódó érdeklődése, felfakadó munkakedve egyaránt visszatükröződik önképzőköri munkásságán és félévi, év végi bizonyítványait, is. Csak pártoló tagja az önképzőkörnek, de annak gyűléseit soha nem mulasztja el, és irodalom iránti szeretete csak elmélyül az új társak között, akik között sok olvasni szerető diákot talál. Kicserélik egymást, közt olvasmányaikat és az azokra vonatkozó véleményüket is. Az első félévben majd mindenből jelese van, még görögből is. Ez az első félévi bizonyítvány tehát arról tanúskodik, hogy az elmúlt nyarat mégsem töltötte olyan haszontalanul, hanem lelkiismeretes szorgalommal készült a javítóvizsgára. Csak latinból van hármasa és hittanból kettese. Év végére a hittan kettesét is kijavítja.
A hatodik osztályban már féltandíjmentes, jól tanuló diák, aki csak görögből és mennyiségtanból érdemelt jó érdemjegyet a sok jeles mellé. A huszonnyolc osztálytárs között az elsők mellé tornázta magát. Magaviselete azonban egy igazolatlanul mulasztott óra miatt csak szabályszerű. Ebben az esztendőben már működő, bíráló tagja az önképzőkörnek. Még nem ad be pályamunkát, de élénk érdeklődéssel kíséri a kör életét, és a jól szavaló és költő Apostol Pállal, Iményi Istvánnal, Matzitz Pállal és a sokirányú érdeklődésű Longauer Ferenccel és Schreiber Lipóttal a legszorgalmasabb tagja az önképzőkörnek. Ebben az esztendőben Szól Sándor az önképzőkör vezetője, és ő hamar észreveszi Papp Dániel nem mindennapi tehetségét. Ismeri diákja olvasottságát, jó stílusát, és további munkára buzdítja növendékét. A hetedik osztályban már teljes tandíjmentességet élvez. Korrepetálást is vállal, és az önkép[229]zőkör legszorgalmasabban dolgozó tagjainak egyike. Osztálytársaival szinte versenyezve írogatja pályamunkáit. Papp Dániel főleg novellákat, elbeszélésekel, általában szépirodalmi prózát, fordítást ad be az önképzőkör kitűzött pályázataira. Elbeszéléseivel könyvjutalmat nyer.
Zombori diák már Papp Dániel, szinte eszébe sem jut, hogy valaha idegenül érezte magát a zombori diáktársak között. Társai megbecsülik, tanárai szeretik; irodalmi érdeklődése általános tiszteletet vált ki számára az alsóbb és felsőbb osztályos növendékek között egyaránt. Most reggelenként nem az Iskola és Basa utca sarkára igyekszik, hanem az Apatini utcában levő Csarsch-ház felé. A szűknek bizonyult gimnázium ugyanis ideiglenesen néhány osztályt magánházban volt kénytelen elhelyezni, amíg az 1885-86. évben végre megvalósult építkezés a zombori gimnázium mostoha helyzetén is segített, s a tanulók – más iskolához hasonlóan – jobban felszerelt és teremhiányban nem szűkölködő iskolában végezhették tanulmányaikat. A Csarsch-házban tanuló diákok szeretik ezt a magánházat. Romantikusabb, érdekesebb itt, mint az öreg, hideg folyosójú, öreg épületben, és szinte félve gondolnak a fenyegető hírre, hogy a minisztérium végre is beváltja ígéretét, és megkezdődnek az építkezések, amelyek véget szakítanak majd a Csarsch-házbeli szép diáknapoknak. De Papp Dánielék remélhetik, hogy amíg leérettségiznek, erre nem kerül majd sor, az új építkezés már nem szüntetheti meg az ő romantikus, több szabadságot nyújtó elkülönülésüket. Az új környezet, a hetedik osztályban uralkodó szellem, a magántanítások és a felfokozott önképzőköri munka az egész osztály tanulmányi eredményét alább szállítja. Papp Dániel bizonyítványa is rosszabb a hatodikos bizonyítványnál. Két hármas csúszik a jelesek és kettesek közé, két, a latin nyelvből és természettanból kapott hármas. De ez a két elégséges nem vezet lejtős útra. Papp Dániel megelégedett önmagával, már szinte tudja, mi lesz a jövője, már mint hetedikes diák eljegyzi magát a költészettel.
A nyolcadik osztályos Papp Dánielt az önképzőkör jobban vonzza, mint valaha. Pénztárnoka a körnek – hetedik osztályban könyvtárosa volt – bírálóbizottsági tag s szépirodalmi prózájával két, fordításával 1 aranyforintot nyer, és 74 társa elől nyeri el a dr. Schuller Simon ügyvéd által szépprózai vagy verses műre kitűzött két cs. k. arany pályadíjat, egy másik műve alapján pedig Matzitz Pál osztálytársával osztozik az önképzőkör dicséretében. Az önképzőkörtől függetlenül ő érdemli ki a Virter-Vértesi Károly által a legjelesebb magyar dolgozatok írójának felajánlott egy aranyforintot. Irodalmi munkássága elvonja a tanulástól, már nem rendelkezik a hatodik osztály jelesekkel bővelkedő bizonyítványával, kettesek tarkítják a jeleseket, de baj nincs. Papp Dániel nyugodtan készülődhet az érettségire, véletlen körülmény nem akaszthatja már meg az érettségiig vezető utat.
Négy esztendőt töltött Papp Dániel Malesevits Miklós osztályában. Az első esztendő magasan felfelé törő ívet mutatott. Érdekes volt ez az előbbi esztendő letörése után. Mintha az önérzetében megbántott diák ország-világnak s önmagának is meg akarta volna mutatni, hogy van benne erő, kitartás és érték. Az új társak, új tanárok felfokozzák ambícióját, s talán – éppen az előző esztendő hatása alatt – többet nyújt általános tudásánál. Később lefelé görbül ez a felfelé törő ív. Ám nem mutat süllyedő tendenciát, hanem egy szinten mozogva megmutatja Papp Dániel valódi képét, a nyelvek, irodalmak iránt érdeklődő, közepes szorgalmú diákét, akit jobban vonz a fantázia birodalma, mint az elvont tudományok, a számok vagy a testi ügyesség világa. Dolgozatai mindvégig jelesek, akár „Balassa Bálint lírájának méltatását”, akár „A népies iskola érdemei és fogyatkozásai”-t, „Hunyadi Mátyás mint ember, mint király és mint hadvezér”-t. „Horatius költészetének jellemzésé”-t dolgozta ki, akár pedig „Der Charekter der Iphigenie” vagy „Lessing, s inductive Methode im Laokoon” című tételt adta ki Bergmann Ágost tanár úr.
Az érettségiző Papp Dániel nyugodtan ül tanárai elé. Az írásbeli érettségi dolgozatokat egyforma gyorsasággal készíti el mind a matematikából, mind a magyar, latin vagy görög nyelvből. A magyar nyelvből az irodalmi tételt: „A klassicismus és romanticismus legjelesebb képviselői a magyar nemzeti irodalomban” választja. Negyediknek adja be a kész dolgozatot, és már ¼ 12-kor elhagyja az iskola épületét. A német nyelvi dolgozattal elsőnek készül el (¾ 10-kor), a görög- és algebradolgozatokat egynegyed [230] és fél tizenkettőkor, mindkettőt mint a harmadik leggyorsabban elkészült diák nyújtja át a tanárnak. A szóbeli érettségi zavartalanul, zökkenő nélkül folyik le, és Papp Dániel az 1885. június 18-19-én történt érettségi vizsgálatok folyamán a zombori állami főgimnáziumban érettségi bizonyítványt nyert.
Ezekről mesélnek a gimnázium poros könyvei, ritkán forgatott értesítőinek lapjai. És még talán arról, hogy az életbe lépő tanulók közül ki milyen pályára készül. Papp Dánielről mint jogászról emlékezik meg a gimnázium „értesítvénye” (XIII.), míg Jeszenszky idézett műve Papp Dánielt mint a Magyar Géniusz szerkesztőjét említi. Mindkettő igaz. Papp Dániel a jogra iratkozott, s jogi tanulmányai közben sem feledkezett meg arról az útról, amelyet Szól Sándor, Bergmann Ágost mutattak meg először, az irodalom útjáról, mert egyetemi tanulmányai mellett újságírással is foglalkozott.
De ez már nem Papp Dániel, a diák, hanem Papp Dániel, az egyetemi polgár, a hírlapíró, akiről mit sem tudnak mesélni a zombori gimnázium elsárgult lapjai.