Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. május 15) 5. szám

Dudás Kálmán: Egyébként csend van

Mint agancsával sűrűben a vad,
a hold kiszökkent, fényesedő szarva
a kerti fák vak rácsába akadt,
s most bőg a hold az éj fátylát szaggatva,
és rengeti az ijedt lombokat.
Egyébként csend van. Csend. Mindössze egy sün,
mint kicsi mozdony, szuszog és tolat
a bozótjából mellettem egykedvűn.
Gyilkolni tér, gyengét, mit épp elér,
alvó bogarat, egeret vagy gyíkot –
mindegy! amerre jó ösztöne: cél
viszi! Már hallom, utat hasított:
zörög a bokor, bomló szédület
ragadja: élni! más vesztén növekszel,
akár a sas, a nála vérüket
ontóbb, nagyobb és rettegettebb mester.
Ez itt a törvény, íratlan és kevély.
Ez itt a rend, követik az erősek.
Csend. Dögszagot hoz messziről a szél,
foszló húsét s bűzét loccsant velőknek.
Egyébként csend van. Nincs közel veszély.
A nyári éjbe hortyognak a búzák;
dús hajukat az égből szőke fény
s a rögből átok együtt koszorúzzák.
Minek már annyi bús hajtása volt,
az sarjad újra, hogy utolsót győzzön?
Megtántorodva fönn a sárga hold
nem rogy le ránk a halálos mezőkön?
Ó, agg átok! az árnyad hol mulat?
A hold halántékából furcsa vér foly,
s gőzéből, mely elállja az utat,
a halál kapja hazámat derékon.
(Kishegyes, 1943 őszén.) [223]