Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. május 15) 5. szám

Hódsághy Béla: Egy új világ

A klinikán, egy csöpp kis ágynál
Állottam hosszan a minap.
Az ágy körül ezer virágszál
S az ágyban puha csipkehab
Fehér és rózsaszín ölében
Öklömnyi ember pihegett:
Egy új világ, mely zárt körében
Csupa talány és izenet.
Föléhajoltam könnyen, árnyék
Módjára, mely az ágyra hull.
A szeme – csupa tört sugár még –
Kéken virult a héj alul,
És messze nézett, távolokba,
Hová nem látunk mi, nagyok,
S ahonnan ő jött most lobogva.
Mint este fönt a csillagok.
Aztán az arcát simogattam
Játszón, nevetve, könnyedén;
A két kis öklét, míg riadtan
Emelte őket énfelém;
Haját, mely mint a fényes ében,
A homlokát, mely mint a tej;
S azt gondoltam, vajon szívében
Akad-e majd számomra hely?
Számomra, ki e csöpp kis ágynál
Csak állok, állok egyre itt,
S úgy érzem, hogy a sok virágszál
Most mind elhányja színeit;
Valami titkos áram indul
A hófehér kis ágy felül,
S virágok színén, szirmain túl
Egy nagyobb csoda teljesül. [216]