Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. január-február) 1-2. szám

Török László: Dala József és Erdélyi Tibor: Matyóföld, a híres Mezőkövesd

Athenaum-kiadás, 1941
Alapos felkészültséggel megírt, tárgyilagos és komoly falukutató munka, amely az ún. matyóügy egészét felöleli, pontos statisztikákkal és illusztrációkkal támasztva alá a részletkérdések tömegét. A matyóvilág népszokásainak, népviseletének, népművészetének és háziiparának bőséges ismertetése után a legjellegzetesebb és egyedülálló matyó életformát, a summássorsot tárgyalja a könyv első része. A matyóföldhöz tartozó három község: Mezőkövesd, Tard és Szentistván munkaképes népességének tekintélyes hányada (1936-ban 3828 munkavállaló) tavasztól őszig lakóhelyétől távol, az ország nagy uradalmaiban, főleg a Dunántúlon, mint időszaki mezőgazdasági bérmunkás: summás keresi kenyerét. Erre az életformára az kényszeríti a matyókat, hogy saját községük határában a túlzsúfoltság miatt megélhetésük még szűkösen sem [93] biztosítható. A summássors igen nehéz élet, a matyók életrevalóságát misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy megélhetésüket ily módon önerejükből megalapozták. A matyóföld túlnépesedése igen nagy arányú: Mezőkövesden 1930-ban 213.5 lakos esett egy km2-re, míg ugyanakkor a csonka ország népsűrűsége 93.4.
A könyv második részében Mezőkövesd mezőgazdaságának helyzetét tárgyalja, eredeti elgondolásokban és szakszerű tervekben mulatva rá a megoldás lehetőségeire. A matyóföld termelési rendszerének átszervezése, a terméshozam fokozása, több munkáskéz foglalkoztatása, az állattartás növelése és egyéb ilyen vonatkozású kérdések mind-mind részletes megtárgyalásra kerülnek a könyvben. Befejezésül az egészségügyi helyzet és a néptáplálkozás, a summások kereseti és táplálkozási viszonyainak ismertetése marad. A könyv minden egyes fejezetét a szakszerűség, hozzáértés és a nép igaz szeretete, a nép sorsa iránti őszinte érdeklődés és törődés hatja át.
A matyók életszínvonalának emelése szempontjából – mint azt a szerzők összefoglalva leszögezik – elsősorban a jelenlegi mezőgazdasági rendszer megváltoztatása, a matyóközségek határának tagosítása, a gazdák és gazda ifjak szakszerű mezőgazdasági oktatása, az eddiginél még intenzívebb egészségügyi kultúrmunka, a summásbérek minimumának hivatalos megállapítása, a trachomás mezőgazdasági vándormunkások állandó munkahelyének biztosítása, a téli munkaalkalmak lehetővé tétele, az idegenforgalomnak a nép számára való hathatósabb kihasználása, nem különben a kézimunka ügy becsületes megszervezése és végül bizonyos mértékű telepítési akció megindítása volnának időszerű teendők. Melegen ajánljuk a könyvet a népi kérdések iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe.