Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. január-február) 1-2. szám

Czakó Tibor: Márai Sándor: Az igazi

(Révai kiadás)
Elgondolásban, felépítésben egyaránt monumentális írás. Amikor a kortárs a háromszáz előadást meghaladó Márai darabot szemléli, a játék és az élet párhuzamában, a kalandban megleli vívódásainak legtöbbjére a választ. A szó, még a színpadról hangzó igazság is elrepül, az írás megmarad. Az igazi írás időállóan marad meg és így az Igazi örökkévaló regény. Kezdődött az Időben és befejeződik a Te és az én életemben. Megújul és ismétlődik, problémát vet fel és megold, bonyodalmat bogoz, és mégsem jut tovább az újabb bonyodalomnál.
Két ember sorsa nem két emberé. A szerelmük és az életük és az arról szóló beszámoló művészi formában mindannyiunké. Ha ezt nevezik közönségsikernek, úgy ez [92] a titka Márai színdarabja és Márai regénye iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődésnek.
Aki a szerelemről újat tud mondani, az több mint művész. Az alkotó, a vérnek és láznak ismeretlen összetételében vegyített keverékének mesteri elemzője. Ketten beszélnek a könyvben. Első az asszony, aki elvált és annak történetét mondja el. A másik a férfi, aki a boldogságot kereste Asszonyánál és a válásig vivő úton mindent meglátott, amit az Asszony szeme elfelejtett észrevenni. Egy élet sínpárján haladtak és egy vonat ablakán tekintettek ki, de mégis különbözik a kettőjük útleírása. Nincs olyan, amelyik hajszálnyira megegyezzen a sínek két oldalán. Az a házasság, amelyben nem együtt nézik, és nem együtt látják meg a dolgokat – törvény szerint csak így érhet véget.
Ha a világ színpadának ábrázoló művészei tökéletes és átfogó artisztikumot keresnek, ennek a hatalmas monológnak nő és férfi szerepénél méltóbb feladatot keresve sem találhatnának az irodalomban. A mondatok ötvözete, a szavak színe, a lélek vibráló felvillanásai káprázatos tűzijátékot varázsolnak elénk. Mélyebbre már nem lehet merülni a mondanivaló ezüstveretű vedrével, remekebbre nem cizellálnak ékszert Márai mai nyelvezeténél. Zengőbb, mint a sokhúrú zeneszerszám, játékosabb a ficánkoló aranyhalnál. Írásmódjának utánzói a Márai stílust megkísérlik követni, ám sokszor letévednek az igazi útról. Egyéni és sajátos, szuggesztív erejű mondatai márványkőre kívánkoznak. Asszonyi alakja egyszerű lélek, de úgy foszladozik szálanként, mint sokrétű pehely. Az élet hétköznapját mondja el és néhány mondata több az ünnepnél.
Az igazi – igazi könyv. Csak Márai írhatta meg, csak az ő ecsetkezelésében nyílnak meg a szavak szivárványos színei, amelyek így, együtt csodálatos panorámát adnak.
Lehet, hogy színdarab lesz az Igazi-ból. Megéri. És megéri az ezres szériát. Csak előbb színésznő és színész szülessen, aki annyira művész, amennyire Márai író.