Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. május 15) 5. szám

Lázs Sándor: Ébred a tavasz

Messzi hegyekről
óriás szél iramlik
a tápászkodó mezők felé,
s rikoltó hangja
átriad a völgyeken.
Téli láncait csörgeti
már az ébredő föld,
roppant hátát rázza,
s az olvadó hó
könnye folydogál.
Édes gyermekét,
tavaszi gyermekét
ringatja a március,
bölcsője hóvirág
s szemérmes ibolya.
Hangosodik a kedvem is,
kitárom szívemet,
s a sejtelmes holdfény
csurgatja be rajta
mézszínű, langyos sugarát.
Csillagok rezegnek,
s piheg alattuk a föld,
a patakok mélyén
ezüst villanás
s tündérek álma szendereg.
Ujjaimon átszűröm
a böjti szeleket,
imbolygó árnyékom
a sarkamra kötöm,
s átcipelem az éjszakán.
Bánatom levetem,
mint téli gúnyámat,
s a hold szarvára akasztom
fekete lobogónak
a roppant ravatal fölé. [205]