Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, XI. évfolyam (1942. január-február) 1-2. szám

Herceg János: Tímár Ferenc: Rongyos madár
Tíz év verstermését gyűjtötte kötetbe a halk szavú szabadkai költő. A kamaszkor és az ifjúság fanyar gyümölcseit, amelyeket nem napfény érlelt és tiszta levegő, hanem a céltalanság, a reménytelenség, a fáradt lemondás hozott erre a világra. A kisebbségi sorsban vergődő magyar fiatalember életének egy darabját fejezik ki ezek a versek.
„Mint rongyos szárnyú idegen madár” – ilyen szép, fájdalmas sorai vannak Tímár Ferencnek és kötete többi darabját olvasva a fiatal Kosztolányi jut eszünkbe, csak az tudott ennyi szomorúságot megszólaltatni lírájában. Ő a bús józsefvárosi népet siratta, Tímár a társtalan legényembert, a hónapos szobák és kávéházak fáradt vándorát, akiben még fel-fellobognak olykor a szép tervek, nagy akarások tüzei, de a hétköznapok robotja elfojtja őket.
Oly szelíd is, csendes és finom, mint Kosztolányi volt pályája elején. Legszebb versei mégis azok, amelyekben ez a szomorúság nem lankad el csendes lemondásban, hanem vizionál, és így szinte mélyebb értelmét keresi a lélek riadtságának. (Gombosi ének.) Az egész kötetet egyébként valami túlzott szerénység jellemzi, amely néha már bátortalanságnak tűnik. Ez a magatartása olykor-olykor még a ritmuson is döccent, noha Tímár tisztában van a verselés törvényeivel. Bármilyen kedves is ma a csendes, borongós hangulatok költője, nekünk mégis az indulattal és erővel küszködő költő áll közelebb szívünkhöz, amilyen Tímár Ferenc is tud lenni nem egy versében.
Pásztorunknak már nincs ránk gondja.
Széled, csatangol szerte a csorda.
Pusztuló nyájak rekedt kolompja
Versem ezért hörög torkomba.
A kutak vize is mind kiszáradt.
Rétünk felégett. Ősz ül a tájon.
Szemfedőn ezüst cérnának látom
a fényesen rezgő ökörnyálat.
Tisztaszavú, mély érzésű költő Tímár Ferenc. Nem könnyen érő tehetség; most van bontakozóban. Az elszenvedett évekért legyen elégtétele, hogy most már nem egy kis írói csoport rokonszenve [89] áll mellette, hanem az egyetemes magyar irodalom komoly őrhelyeiről is figyelemmel kísérhetik fejlődését.