Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. január-február) 1-2. szám

Bencz Boldizsár: Csak azért is

Szutykos éhes madarak voltak
kik nagy hujjázva reánk szálltak,
tenyérből tiszta búzát vártak,
tőlünk, kiket egy vihar elnyűtt,
koppasztott nyakú dögkeselyűk.
Már házunk bogár hátát tépték,
belekaptak a békés nyájba
s kisebbje is, aki még nyálba-
szotyba fuldokolt retkes állal,
mocskolt bennünket pállott szájjal.
Verebek nem csépelték jobban
arany búzánk s kukoricánkat
s ügyesebben buta igánkat
nyakunkba még sohasem tolták
sem a török, sem tatár hordák.
S igában is, egy emberöltőn,
hogy elvesztettünk már-már mindent,
jött a Remény s hívtuk az Istent
s hiába vertek s vettek vért is,
magyarok lettünk csak azért is! [49]