Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. január-február) 1-2. szám

Csuka Zoltán: Mindenszentek

Mély álomból felriadtam,
szertenéztem, merre vagy?
Fönn a szürke, tenger égbolt
őszi alkonya dagadt
s rengette szét hullámait,
át a fák riadt hegyén,
sárga, hervadt ünnep csöndje
boltozódott csak fölém.
Mintha messzi éjszakában,
zúgó vizek partjain
állna meg reszketve lábam,
mert veszélyre lámpa int;
úgy villant elémbe lelked
s tudtam, itt vagy még velem
s jössz, amerre én bolyongok
át a sötét vizeken.
Reng a föld, akár a tenger
s mintha gályán állanál,
milliók jajkórusából
zeng az éjjel, a halál.
De te itt vagy és velem jössz,
felvillanó lámpafény,
kísérő, meleg sugáron,
megtartó, szelíd remény. [30]