Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. január-február) 1-2. szám

Dudás Kálmán: Viadal

Hajnal felé a bálteremben,
mint boldog, csendes kérkedőt,
tetten értem szép önfeledten
egy asszonyt a tükör előtt.
Állt és nézte magát, háttal
egy másik ezüstnek. Figyeltem,
Nem volt már éppen fiatal,
bár szíve erre esküdött még,
a tükör pörölt a halállal,
én néztem, néztem és csak vártam,
hogy szétvet mindent ott a bálban
ez a csikorgó viadal. [3]