Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. január-február) 1-2. szám

Dudás Kálmán: Évek múltán

Fények nyúlnak sötét szemedben,
de irigy köd jön s eltakar, hogy
szemérmed, ez a szeplős zsarnok,
jelezze: már elérhetetlen.
Hány falat döntesz le magadban,
amíg elérsz remegve hozzám?
Mintha a józanságod hoznám:
meghőkölsz előttem, alattam.
Felezd meg velem a keresztet,
szemed hunyjon ki, mint vak ablak:
lehet majd enyhébben akarlak,
eressz el, talán eleresztlek.
Évek multán, felnőtt fiamban,
te-lelkű, ragyogó lányodban
megértem, miért is lángoltam
s te miért szenvedtél miattam.