Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. január-február) 1-2. szám

Dudás Kálmán: Sóhajtás

Hát megeshet a csoda és igaz
hogy elér és rámösmer a vigasz?
a vigasz, mely húsz éve elkerül,
minek hiánya úgy kering belül,
hogy sokszor nem tud tőle szólni sem:
megbénítja erőmet és hitem.
Hát megeshet, hogy fényben láthatom
lelkem? S földem, mit húsz év gyásza nyom,
igaz, hogy Bácskát fényben láthatom,
hogy fény futkos, csak fény az árnyakon!
Súgj valamit est, megeshet? igaz?
Szólj valamit bánat: eddigi vigasz!
Hogy boldog könnyben látom az anyám,
igaz? vagy az álom kék madarán
villan a fény…
Eljátszik majd Gábor, a fiam,
szerb tiszti sarzsimmal meg ami van,
ami a múltból megmaradt kacat,
s ha megérti: felsír vagy kacag…
1941. márc. [1]