Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. január 15) 1. szám

Hankiss János: A diófa árnyékában

A magyar Délvidék mindig vonzotta az elbeszélőt. A mesemondótípust is, a [?] ka volt és gazdag: az emberek nem mehettek el egymás mellett anélkül, hogy fel ne üssek a fejüket, s meg ne nézzék, ami a másikon furcsa. Nyelvek és énekek színes szalagok és különös vágyak kavarognak a búzát érlelő szélben.
S aztán jön a magyarság megpróbáltatásának ideje. Megszámoltatik, és aki kiállja, maga is számolja már magát. A nagy duhajkodások földjén kísérteties józansággal, éles szemmel vallatja magát a férfi, akinek helyt kell állnia. Ettől súlyosodik a délvidéki elbeszélő mondanivalója. Könnyű kalandok után éjféli órák, s mintha egy évszázadig tartanának a pirkadásig! A kötet egyik leghatalmasabb elbeszélése, Szirmai Károly egyik novellája azt érezteti meg, hogyan lesz a szerencsétlen korhelyből balladahős, mondai alak (Gáspár Elemér a Hídon). Az új idők új elbeszélői ennek az antológiának keresztmetszetében is nagy komolyodás, tisztulás, tudatosodás jeleit mutatják.
Személyi oka is van ennek. Szenteleky Kornélnak hívják, aki mellé Csuka Zoltánt s magát a szerkesztőt, Herceg Jánost is oda kell állítani. Herceg János szép, komoly előszava Szenteleky döntő szerepét hangsúlyozza az új lábrakapásban. A származás nem egyszerű probléma itt, és Szenteleky Kornélt, aki magyar nevet és magyarabb vallást vett föl, hogy magyarsága kétségtelenné váljék, a Gvadányiak és Dugonicsok mellé, illetőleg? – írói értékben – föléjük helyezhetnők. Maguk a novellák is feltűnően sokszor vetik föl a keveredés, sőt a kölcsönös megértés kérdését is. (Börcsök Erzsébet. Kramarits Erna, Macényi Mihály s sok más). De amint a félmagyar vagy a magyarok közé szokott idegen megérdemelheti a rokonszenvet, olyan szomorú a szerepe az érvényesülni akaró magyarnak, aki a načelnik kedvéért szlávnak szeretne látszani, s egy véletlen eset téríti vissza a becstelenség szakadéka széléről (Szenteleky Kornél: Érvényesülni!!). Mély sorsok, nagy tanulságok világlanak ki e tapasztalt férfiak minden sorából…
Hangban, árnyalatban minden elképzelhető változatot megtalál ebben a nagyon élő és nagyon súlyos kötetben az olvasó, a „biedermeieres”, lírai csattanójú tárcától (Blazsek Ferenc) az ízes falusi történeten vagy életképen (Cziráky Imre kitűnő tiszai históriái), a szociális-dinamikus munkásdramoletteken át (Kristály István kubikosokról szóló novellája) az olyan ínyenc csemegékig, amilyen a filozófus Kisbéry János lélektani karcolata (A rendőr igazoltat, Kende Ferenc francia miliőbe vetített hangulatképe vagy Illés Sándor A tűz kihunyt c. elbeszélése, a családjával végre összebékülő öreg paraszttal, aki mikor hazavonul békülni, megsiratja száműzetése társát, a tüzet, amit most földbe kell fojtania.
Büszkeség és megnyugvás önti el a háború sötét útvesztőjében bujdokló embert, amikor az egyik fordulónál hangok ütik meg a fülét. Erős, komoly férfiak és hozzájuk méltó nők beszélgetnek. Az életről, amely mögöttük van, vagy arról az új életről, amelyet most kezdenek. Az, amit mondanak, s ahogy mondják, megnyugtat és meghat. A magyar géniusz erős gyökereket vert az ország legdúsabb földjébe.