Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. június 15) 6. szám

Romhányi Gyula: Allaga Géza

A cimbalom manapság már korántsem díszíti vidéki úrilakok fogadószobáját. Kiszorította a zongora, azután sorrendben a rádióig és zeneszekrényig a fejlődés minden megtestesítője. Cigánybandák kedvelt hangszere ma, körülötte művészkedik a kontrás meg a bőgős. Nagy néha jut igazán szóhoz, amikor éppenséggel neki való virtuózkodásra kerül a sor. Pedig nincsen oka szégyenkezni, hiszen őse már az ótestamentumi népek fülébe zengett. Kínában éppen úgy megvolt, mint Egyiptomban. Nem hiányzott a görögök és rómaiak mulatozásaiból sem. Az ősöket ugyan még nablium és psalterium néven tisztelték, a formájuk is másféle volt, de a lényeg változatlanul egy: favázakra vízszintesen kifeszített húrozat, melyet két kézi faverő bírt szóra.
Úgy hírlik, hogy nálunk a cigányok honosították meg a XIV-XV. században. Akkor került élre, mikor az utolsó hegedűsökkel a lant és koboz is örök nyugovóra tért. A múlt század vége felé, pontosabban 1874-ben Schunda Vencel József hangszergyáros feltalálta a pedálos cimbalmot, és ezzel megteremtette a cimbalom jövőjét. Európa-szerte felfigyeltek a hangszer új formájára, és nagy volt mindenfelé a becsülete. Vetekedett a hangja a zongoráéval, meg aztán nem dadogott, hanem tiszta futamokkal töltötte meg a leányszobák meghitt ábrándvilágát.
A műszer megvolt, de kellett hozzá mester is, aki mondanivalóval ellássa. Az is került: Allaga Géza személyében. Ő írta meg a cimbalom iskoláját, és ezzel kaput tárt a nagyközönség elé. Ki-ki kedve szerint adhatta magát az okulásnak. Országszerte felkapták a cimbalmozás divatját. Allaga Géza jeles nevelő volt, alapos tudását hamarosan éreztette ezen a vonalon is. Thurn-Taxis Albert herceget, József főherceg vejét is tanította cimbalmozni. 1880-tól kezdve foglalkozott különösképpen a cimbalom problémáival. 1890-ben már Schunda V. Józseffel együtt zenei folyóiratot indított. Tizenöt esztendőn át járt országszerte a Cimbalom Családi Körben, és tanította nagy rétegeknek a népdalok és műdalok sokaságát.
A népszínmű Csepreghy és Tóth Ede tollán élte ekkortájt virágkorát. Blaha Lujza művészetében új életre kelt a már kissé megunt műfaj. Blaháné ellenállhatatlan bája, alakító ereje varázsa alá vonta a nemzetet. Dalai szájról szájra szálltak. A keresve-keresett melódiák mindenütt zengtek a cimbalmok húrjain. Allaga Géza könnyű letétben közölte folyóiratában, és hamarosan dúdolgatták szerte az országban a Szeretem én egyetlenegy virágom meg a Befútta az utat a hó szerelmes szavait.
Allaga Géza útja is Bácskából indult el. Óbecsén született 1841. március 25-én. Baján járta a gimnáziumot, azután Bécsbe került zenei tanulmányokra. Itthon előbb Molnár György budai színházához, majd a Nemzeti Színház zenekarához szerződött. Pécsett, majd Szabadkán karmesterkedett, 1870-től pedig a bajai tanítóképzőben tanárkodott. Egy esztendő múlva ismét a fővárosba került a Nemzeti Színház, majd az Operaház zenekarába. 1891-ben a Nemzeti Zenedében cimbalomszéket alapítottak számára, ott dolgozott 1902-ig, nyugalomba vonulásáig. 1909-ben Bajára költözött, ott vetett véget életének 1917-ben Szent István napján. [273]
Munkás élet után tragikus összeomlással ért örök nyugovóra. Emléke halványan él közöttünk. Nagyot fordult velünk a világ a múlt század romantikus életéhez mérten. Érthető, hogy a múltra olykor-olykor rá kell világítanunk, ha ízét keressük. Allaga Géza is Tóth Kálmán környezetében élte ki magát. Rokona volt neki is, meg Kempelen Győzőnek is, aki Tóth Kálmán testvérét, Rizát vette feleségül. Írócsaládban hódolt a zene művészetének. Tóth Kálmán Dobó Katica és Az ördög párnája című színdarabjához, azután Kempelen Győző Szép Mara és A drótos tót című népszínművéhez szerzett kitűnő zenét. Megzenésítette Szigligeti és Rákosi Jenő egy-egy színdarabját is. Tóth Kálmán halála után pedig a költő emlékére kiadta 15 eredeti dalát a költő verseire. A Rózsavölgyi és Táborszky-cégnél látott napvilágot sok jeles alkotása: Vilma-csárdás, Téli dal, Vadászdal. Négy unokája arcképével Négy briliáns és könnyű szalondarabot szerzett. Szerb dalok és kólók, könnyű magyar ábrándok hirdetik művészetét. Cimbalomra átírta A legszebb 101 magyar népdalt.
Vilma leánya örökölte művészi hajlamait. Novellái, tárcái, regényfordításai a Magyar Lányok lapjain és a Budapesti Hírlapban szórakoztatták az olvasót.
Allaga Géza nevével a múlt század negyven esztendeje szólalt meg. Alakja, művészete benne gyökerezett korában, és életének útján mindenkor a magyar kultúra ügyét szolgálta. [274]