Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. június 15) 6. szám

Ellen

A fejem békén pihent az öledben,
S töprengett ott, amíg csak el nem fáradt.
Te puha két kezed a homlokomra
Ejtetted könnyen, s álomba merültél.
És akkor, mintha fehér ujjaidból
Varázs áradt vón, éreztem: agyamra
Csordul a béke, csorog, s messziről
Az álom jön felém. Megkönnyebbültem.
Mint aki a halálba szenderült át.
Ford. Hódsághy Béla [259]