Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. június 15) 6. szám

Dehmel, Richard: Különös tünemény

Egy pusztaságban pár nyöszörgő vándor
hevert gyötrődve, szomjasan.
Csupán egy szép leányka tűrt,
tűrt szótlanul, nagy, éjlő,
barna szemekkel, mert a szomjúságnál
jobban gyötörte őt a szánalom.
Ekkor a kigyúlt láthatár mögül
egy ismeretlen férfi nőtt elébük,
ki mutatóujját nyújtotta nékik.
A reszkető ujj hegyéből nagy cseppel
serkedt a vér, serkedt, nőtt és lehullott,
lehullt a homokba.
Csodálva nézte valahány az embert,
ki állt, csak állt, míg csöppre csöpp szakadt
ujjából a fövényre,
s mindannyiszor, ha megindult a forrás,
sápadva borzadt össze. Ámult némelyik,
a mássa felnyögött: „Kigúnyol!”
De fennen szólott ő, kihunyó tűzzel:
”Igyatok hát! Értetek vérzem el!”
S felelt a lányka, míg ő halálra vált:
”Víz kell nekik!”
Ford. Hódsághy Béla [256]