Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. június 15) 6. szám

Holló Ernő: Gulyás Pál

Néhány nap előtt pár soros hírben közölte a napisajtó, hogy Gulyás Pál költő Debrecenben elhunyt. Talán egy évtizede, hogy Gulyás Pál első verseivel jelentkezett a magyar lapok hasábjain, s most már a haláláról számolunk be. Azóta Gulyás egyik legismertebb tagja lett a magyar népi íróknak. Már első versei is a Napkelet hasábjain azt bizonyították, hogy jelentkezése nagy nyeresége irodalmunknak, s sokáig maradandó értéket fog képviselni.
Élete nagyban hasonlít a székelység költőjének, Tompa Lászlónak életéhez. Ő is vidéken élő poéta. Ez az élethelyzet nyomja rá bélyegét minden egyes versére, s egyúttal azt is elmondhatjuk, hogy előnyösen. Debrecenben indult el, és ott is maradt most elkövetkezett haláláig ebben a nagy és gazdag városban.
Ha a költészetét áttekintjük, azonnal látjuk, hogy Csokonai Vitéz Mihály, az egykori nagy debreceni poéta mennyire átitatta Gulyás Pál lelkét. Sorai csakolyan finom tisztasággal vetődnek papírra, akárcsak egy-egy Csokonai-vers, természetesen anélkül, hogy az újkori költőt utódjának vagy akár csak utánzójának is mondhatjuk. Mert Gulyás Pál, ha nem is hozott új formát, hozta derűs lelkét, amely egész költészetén végigvonul. Benne is megvan – akárcsak Csokonaiban – a hatalmas tréfálkozó kedv, amely egészen sajátossá teszi költészetét irodalmunkban. Vannak, akik azt mondják: hogyan is lehet a vidéki élet egyformaságaiban, nyugalmában kibontakozni és helyet szerezni egy nemzet irodalmának életében? Gulyás Pál egyike azoknak, akik megmutatták, hogy igenis lehet. Csak erő és tehetség kell hozzá!
Hiszen a vidéki élet minden egyes apró megnyilvánulása, részlete arra vár, hogy lírába öltöztessék, hogy vers legyen belőle. És a vidéki élet meglehetősen széles területen él. Egy város az egész népnek az életét tükrözi vissza, annak a népnek életét, amely az állam keretén belül épül tömbbé. Ez hozza magával, hogy Gulyás Pál, ez a nagy értékű költő szélesen lát, szinte az egész ország lelkével él, benne örül, benne viaskodik. Kisebb vagy nagyobb fonákságokat rajzoljon bár meg egy-egy versében, érezzük, hogy mélyen és teljesen együtt él ezzel a néppel, s ezzel együtt dobog a szíve. Benne is megvan az a lázadó, kemény és minden igazságért kiálló, bátor hang, amely Erdélyi József vagy Sinka István költészetében él.

[Kép 02] Gulyás Pál

Néha egészen időszerű, helyhez kötött meglátásokat tükröz vissza soraiban, de ezekben a sokszor teljesen személyi érzésekben is nagy lélek él és virágzik, úgyhogy az egészet adja. Sokat hadakozott önmagával, az őt körüláramló élet kisebb-nagyobb fonákságaival. Ám ezekben a hadakozásokban egy széles közösség lelke viaskodott ezerféle kérdéssel, s ez, ami Gulyás Pált naggyá tette, és maradandónak avatta a magyar költészet virágzásában. [252]