Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. június 15) 6. szám

Fekete Lajos: Nem szólnék róla

(Barátaimnak)
Szegény fiam – akiről tudok –,
Zoltán fiam: már rég halott.
Nem szólnék róla, szótlan vinném
ezt az apai bánatot.
Nem szólnék róla… A sötét felhők
hadd árnyékozzák a szívem.
Férfiszív ez, győz a halálon,
meg nem törheti semmi sem.
Éppen ezért nem szólnék róla,
de mind gyakrabban kérditek
baráti szóval vagy levélben:
Fekete Lajossal mi lett?…
Ne féljetek. A költő él még,
hangja a régi, nem hibás,
és a sokéves némaság csak
a fájdalom volt, semmi más.
A döbbenettől zárult ajkak
nagy némasága volt a csend,
amelybe szép, halott fiamnak
olykor kimondott neve cseng. [243]