Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. január 15) 1. szám

Várkonyi Nagy Béla: Honvágy

(Ostende, 1938)

Vágy koppant a szívemre, emleget
Talán valaki otthon? Nem tudom.
Mint keskeny, félarasznyi felleget
Kis szegletén az égnek, tűnt úton,
Hazámat kergetem, elérem-e?
A tenger árad. Nő már bennem is
A honvágy – gátnak gyenge szívem –
Ellep és betakar, jó is, nem is,
Hogy nincs köröttem más, csak idegen
S a néma, megkövült tanú, a vak
Sors hallja csak süket panaszomat.
A dombóvári gyors most hol repül?
S ki száll át Majsamiklósvár fele
Hidegkúton? A bakter mit csepül?
S a kuglizóban ki talál tele?
Kurjanthatnék most istenes nagyot.
De csend, a finnyás Nyugaton vagyok!
Ostende. Mint a bomlott fókaraj
Lubickol itt a népség, s rám tapos
Egy hordóhátú dáma – semmi baj –,
Milyen lehet most otthon a Kapos?
A fű, a rét, a föld, az ég milyen? –
Ó, mért vitázik így az Úr velem?
Be kéne most egy marék iszap
A Balaton vizéből, azzal én
Befedném most a testem. Jaj, kicsap
Szívemből a szorongás! Nincs remény?
Remeg a szám, s szorongat a torok:
Kigyúlt az óceán, megfulladok!