Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. január 15) 1. szám

Dudás Kálmán: Tán tíz se voltam

Az árnyban a hold hű cseléd,
csak kutyák zörögnek haránt
koloncukkal. Majd járó, éji
sóvár napraforgók gyanánt
– bólongnak emlékem ködéből –
indulnak el a béresek:
a delejre tetőre tér föl
álmuk, hol a hold édesebb.
Valamikor, tán tíz se voltam,
egy szál ingben így néztem ott
holdkóros béresünket, pontban
éjfélkor, hogy mászott, s legott
járta az istálló gerincét,
majd mintha járna éberen,
letáncolt és a gyepre! s innét
az akolba a réseken!
s egy fiatal tinóra rogyva,
szarvát markolva részegen,
beleveszett a teliholdba!
Tegnap volt? úgy emlékezem. [6]