Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. január 15) 1. szám

Dudás Kálmán: Bikanyál

A lapály füstös óaranyból.
Bogyókkal, botfülű szelekkel
az ágak hangszerén mi hangol?
Az aranyát már veszi vissza
a fukar föld. Némán betegszel:
egy mohó száj a fényt kiissza.
Holnap már csigaszájú köd jön,
s nyalja a tájat. Most derengj fel!
Vaksi vagy már, akár a börtön.
Figyeld csak: szépen, mozdulatlan
megadja magát sorra minden.
Majd végtelen, kóbor huzalban,
borongva, ingva, mégis pontos
ösztönnel száll, szövődik, libben
a bikanyál az ős titokhoz.
Egy messzi törvény ütemére
kering egy darabig fölötte,
s ráhull a táj kihűlt szemére.