Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. július 15) 7. szám

Fiala Endre: Schütz Antal: Aquinói Szent Tamás szemelvényekben. Magyarul és latinul

Az elvont gondolkodásra hajló középkornak igazi bősei a filozófusok voltak. Az újkorba való átmenet idején a császári Hohenstauf családdal rokon aquitániai grófok legnagyobbika, Szent Tamás (1224-1274) adott példát arra, hogy hogyan lehet valaki újkori, immanens gondolkodású ember anélkül, hogy elveszítené kapcsolatát a középkort annyira jellemző érzékfölötti világgal. Az előtte járó rendszerezők a platóni idealizmus talaján állottak. Szent Tamás egész rendszerének pedig Arisztotelész a lelke, s ez a reális bölcselet segítette át a középkort az újba. Szent Tamás nem a középkort akarta visszaállítani, hanem páratlan képességeivel onnan mindent átmentett az új világ felépítésére. A világtörténetben az a szerepe van, mint szá[318]zadokkal előbb Szent Ágostonnak: két világ határán állva egy hatalmas szintézisben lezárta a régit, és megalapította az újat. Őt kell tekintenünk az első újkori gondolkodónak, s ezért alapszik a modern katolicizmus is az ő gondolatain. Szent Tamás mindenkor korszerű.
Viszont a maga területén szintén egyedülálló, délvidéki születésű (Kistószeg) híres Schütz professzor munkájának is az adja meg korszerűségét, hogy Szent Tamás szemelvényekben, fordításban, magyarázatokkal bemutatva: a magasabb műveltségre törekvők alapigényét megkönnyítse, sőt kiszolgálja. Elsősorban is a latin mellett mindenütt az elérhető és lehető legjobb magyar szöveget adta. Magyarázatai is kulcsot adnak az eredeti Szent Tamás-i szövegek megértéséhez. A Summa Theologica teljes szövege, a Summa contra gentiles (A pogányok elleni Foglalat), A megvitatásokból, A hittudományos kommentárokból, Az Arisztotelész-kommentárokból, A kisebb tudományos művekből, A lelki művekből vett főbb szemelvények bölcselőknek, hittudósoknak, jogászoknak, szociológusoknak, államférfiaknak, minden mélyebb műveltségre vágyóknak, az egész emberi gondolkodói munka folytonosságában állóknak betekintést adnak a legérettebb bölcsességbe. Szent Tamás egyébként is a mai katolikus, sőt az egész kereszténység gondolkodóinak mintája és vezetője, fő tanítója. A jelenkor szaggatott, tépett lelkű gyermekeit problémák feszítik a robbanásig, különféle ideológiák terjednek az emberek között, s ezért egy olyan teljesség, kiérettség, az igazságban való meggyökerezettség, mint amilyen Szent Tamás: biztatás, gyógyulás és áldás lehet minden rendű és rangú tudós számára, védő és szent nemcsak a katolikus tudósoknak. De ezen túl éppen az a nagy érdeme Schütz professzornak, hogy a kisebb tudós szigeteken túl a milliós tömegeken felülállók, tehát a tudományt közvetítők részére egy hatalmas szintézisben egyesítette mindazt, ami Szent Tamásból az emberi észnek és akaratnak hozzáférhető. Schütz professzor is tudatosan, összhangban köríti, szolgálja a nagy titkot, természetfeletti életünk foglalatát és zálogát, az Eucharisztia áldozatát. Ugyanúgy, mint annak idején Szent Tamás: jókor jelent meg ez a magyarázott gyűjtemény a porondon, igazán az idők teljességében, mert kezd nagy csönd támadni a tudományosság táján, és éjfél felé mutat a gondolat.
A Szent Tamás előtti középkorban a világ annyira közel állott Istenhez, hogy önállóságát és önértékelését szinte teljesen elveszítette, míg az ő tanításában a világ már saját öntörvényeit követheti, vagyis rendszerének józan, reális, természettudományi jellege van. Mégsem hagyja teljesen magára a világot, mert minden teremtményben az isteni bonum valami része lakozik, ami felé – mint lényegének beteljesülése felé – olthatatlan vággyal törekszik. Ez a Szent Tamás-i harmónia napjainkig mind többet és többet veszített univerzális keretéből, az Isten és a világ közötti távolság mindig nagyobb; Istent egyre jobban száműzik a köznapi életből, s így a világ mindinkább a siralom sivár völgyévé lesz. Szent Tamás legszentebb meggyőződéséhez tartozik az is, hogy az államnak nem lehet más célja, mint a társas ember eszményének megvalósítása; az államnak a köz javát, hasznát kell szemmel tartania. A közjó alatt természetesen nemcsak a polgárok anyagi javát, hanem erkölcsi tökéletességét is érti. Az állami alattvalóknak békére és bizonyos fokú anyagi jólétre van szükségük, hogy egyáltalán éljenek, de ez még nem minden, ez csak alap egy boldog és erényes élet felépítéséhez. Szent Tamás tehát az államnak erkölcsi nevelő szerepet szán, mert az állam céljául azt tűzi ki, hogy jobbá, nemesebbé, erényekben gazdagabbá tegye az embereket. Mivel a gyermekek nevelésében nem szabad visszariadni a büntetéstől sem, éppen így az államhatalomnak is a törvények szigorával, a büntetőhatalom gyakorlásával kell élnie, hogy az alattvalókat jobbakká, emberibbekké tegye. A kultúrállam fogalmát igazában Szent Tamás fejti ki először és minden időkre szólóan megkövetelvén az államtól, hogy a műveltséget ápolja. Csak egyet, a lélek üdvözülését nem adhatja meg az állam a polgárainak, itt át kell engednie a vezetést az egyháznak. Ezenkívül a közhatalommal való visszaélés megakadályozására preventív intézményeket kíván életre hozni.
Elsősorban ezek miatt van Szent Tamás tanulmányozásának egy vele rokon, nagy elme földolgozásában páratlan haszna. Maga Schütz professzor is óriás arányokban és teljes sikerrel végbevitt egy rendkívül szabatos rendszerezést azért, hogy a transzcendens gondolattól mindinkább távolodó korunk bölcselő elméi saját erejükkel és elveikkel eredményesen tudjanak működni. E könyvnek is, mint Szent Tamásnak, sajátos [319] vonása a kiválasztottság, mert a hét századdal ezelőtti aquinói gróffiú lelkén át az észlelésnek és elmélkedésnek, a kérdezésnek és felelésnek, a keresésnek és találásnak, tudásnak és hitnek, a hagyomány tiszteletének és az úttörésnek minden hamis hang és hézag nélküli, teljes harmóniáját adja.