Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. július 15) 7. szám

Laczkó Márta: Morvay Gyula: A nagy út. Regény

„A nagy út” egy élet útja. Az egytermes, vén falusi iskolából elinduló, tudásszomjjal megáldott Bőse János életútja a gyér szépségeket nyújtó szolgaságon, szegénységen keresztül a szeretetház végső kikötője felé. Az író azonban nemcsak egy egyszerű életet akar elénk vetíteni. Bőse János mindennapi története a nincstelen magyarság, a szegénységbe süllyedt szolganép egyetemes története is. A falu elevenedik meg Morvay Gyula regényében a szegénységben sínylődő magyar falu minden nyomorúságával.
Az írónak azonban nincs elég ereje, hogy ezt a mindent megsavanyító, mindent megszürkítő nyomorúságot a maga sivárságában ábrázolni tudja. Talán éppen azért nem, mert túlságosan is igyekszik alátámasztani. Képek és képek tolakodnak elébe a nincstelen, földtelen, egy hold ábrándképéért küzdő béreslegények életéből; jajszavak, panaszok sírnak feléje a magyar falu magára hagyottainak ajkáról: visszásságok, hibák, közéleti bajok emlékei elevenednek fel előtte, s ő mindezt egy életbe, Bőse János szolgalegény életébe akarja belegyúrni. Mérhetetlen tömegű, emészthetetlen mennyiségű és fajsúlyú anyag került Morvay Gyula elé, és amikor mindezt egyetlen emberi élet rajzába sűrítette, megbontotta vele a mű arányosságát, egyöntetűségét, hőse jellemének tisztaságát, a regény szépségét.
Elvitathatatlan érdemei és szépségei vannak a regénynek. Bár maga az ihlető eszme sem mindennapi. A más földjén dolgozó, más állatait gondozó béreslegényben az egyetemes magyarság rajzát adni; visszatükröztetni a magyar nép jellegzetes vonásait, hibáit, erényeit, rámutatni a bajok kútforrására egy folyton küzdő, verejtékező, soha nem lázadó ember életén keresztül. Az eszméhez igazodik az előadás is. Az igazi epikus részletező rajzával, megelevenítő tollával hozza elénk a magyar falut, annak embereit. Erőteljes realizmusának szépségével vetekedik friss, ízes magyarságú stílusa.
És a könyv mégsem tudja magával ragadni az olvasót. Túl sokat akart nyújtani, és ezzel aránytalanná, egyenetlenné vált mind az eseményvezetés, mind a jellemfejlesztés terén. Itt aprólékos részletezéssel ír le jelentéktelen epizódot, másutt vázlatos elnagyoltsággal érint olyan eseményt, amely döntő fontosságú a hős életében. Néha csak képeket ad, hézagos, lazán összefűzött képeket Bőse életéből, máskor meg részletező folytonossággal, mellékösvényekre kitérve mutatja be a béreslegény nagy útját. A mű egységét megbontja a sok közbeszőtt történet is. Ami visszásságot, bajt nem tud belegyúrni Bőse életébe, azt a hajcsárok, falusiak meséinek, elbeszéléseinek alakjában hozza elénk anélkül, hogy szervesen hozzákapcsolná a regényhez. Ez a sokat adni akarás bontja meg a főhős alakjának tisztaságát is.
Morvay Gyulának sok a mondanivalója. De ez írónál nem hiba, hanem érdem. A túlterheltség ugyan kárára van a regénynek, de szépségét csak csökkenti, nem vonja el teljesen. Morvay regényét sem teszi tönkre a túlterheltség. Érdekes olvasmány „A nagy út”, amely méltán hívhatja fel a figyelmet a kevésbé ismert felvidéki íróra.