Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. július 15) 7. szám

Csuka Zoltán: Halácsy Dezső: A világ magyarságáért

Ma még a világháború kellős közepén – legalábbis legvadabb hullámzásában – élünk, de már most is gondolnunk kell arra, hogy a világháború befejezésével ismét szembekerülünk a külföldi magyarság nagy kérdésével, amely végeredményben a hazai magyarság nagy sorskérdéseihez kapcsolódik: hazatelepíthető-e a világ magyarsága? Erről a kérdésről már sok beszéd elhangzott, cikk, tanulmány és kötet látott napvilágot, s mindezekből azt az eredményt szűrhetjük le, hogy a hazatelepítés legjobb megszervezése mellett is minden bizonnyal marad még sok magyar, aki nem tér vissza, hanem ezer és egy ok miatt továbbra is ősei hazájától távol fog élni. Nekünk számot kell vetnünk azokkal is, akik hazatérnek, de azokkal is, akik külföldön maradnak, s már most fel kell készülnünk arra, hogy a háború végeztével a külföldi magyarokkal azonnal felvegyük az eddigi kapcsolatokat, sőt azokat jelentősen kiépítsük.
Halácsy Dezső neve nem ismeretlen azok előtt, akik a külföldi magyarság kérdéseivel foglalkoznak. Ez a kitűnő tollú és éles szemű, lelkes magyar író már esztendők hosszú sora óta lélekkel és hittel figyeli a külföldi magyarok sorskérdéseit, és nemcsak tollával, hanem gyakorlati tetteivel is bebizonyította együttérzését. Halácsy Dezső a Magyarok Világszövetségének alapító tagja, s egyike azoknak a férfiaknak, akik a Külföldi Magyarok Háza kérdésében szóban és tettel már eddig is sokat cselekedtek.
Mostani hatalmas kötetének kiadása is azt a célt szolgálja, hogy ez a nagyszerű terv megvalósuljon. Budapesten minél előtt felépüljön a Külföldi Magyarok Háza, amelyben otthont találjanak nemcsak azok a szervezetek, amelyek a külföldi magyarok ügyeivel foglalkoznak, hanem a külföldről időnként visszatérő vagy végleg hazatelepedő magyarok is. Halácsy ennek a kötetének a tiszta jövedelmét is erre a nemes célra ajánlotta fel.
Maga a kötet részletes és teljes áttekintést nyújt a külföldi magyarság kérdéseiről, s kitűnik, hogy alaposan végigtanulmányozta a külföldi magyarokról szóló irodalmat is. (Nagy kár, hogy a kötet végén nem adott erről bibliográfiát; sokan értékesen használhatták volna.) Az olvasó, aki ezzel a kérdéssel most először foglalkozik, világos áttekintést kap erről az egész kérdéskomplexumról, és a szerző alaposan és gondosan összegyűjtötte mindazoknak a neveit, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. A kötet első részében azokat a gondolatokat, terveket és javaslatokat ismerteti, amelyek eddig a világ magyarjaiért a legkülönbözőbb helyeken elhangzottak, vagy napvilágot láttak, a második részben pedig nemcsak felsorolja, hanem alaposan ismerteti is a külföldi magyarság ügyeivel foglalkozó hivatalos intézményeket, társadalmi és autonóm szervezeteket és azok munkásságát. A kötetet igen értékesen egészítik ki azok a fényképek, amelyek egyrészt a külföldi magyarok életéről, másrészt pedig a külföldi magyarsággal kapcsolatos manifesztációkról, intézményekről stb. készültek.
Halácsy Dezső különös érdeme ennek a kötetnek megjelentetésével az, hogy egyetlen kötetbe foglalta össze mindazoknak az intézményeknek, szervezeteknek működését, amelyek a külföldi magyarsággal foglalkoznak, s amelyekről csak elszórtan jelentek meg eddig ismertetések. Bizonyos, hogy az alapos és szép kötet a nagyközönség széles rétegeiben is eredményesen hívja fel a figyelmet erre a rendkívül fontos magyar kérdésre, és ezzel megkönnyíti mindazok munkáját, akik évtizedek óta egyrészt a külföldi magyarokkal való szorosabb kapcsolatokért, másrészt el[315]vándorolt magyar testvéreink hazahozataláért küzdenek.
A kötet előszavát Perényi Zsigmond báró, a Magyarok Világszövetségének elnöke, zárószavát pedig Nagy Károly, a Magyarok Világszövetségének igazgatója írta. A gondos gyűjtőmunkáért és az anyag feldolgozásáért a szerzőt a legteljesebb elismerés illeti meg.