Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. július 15) 7. szám

Fekete Lajos: Meneteltünk

Ma nem derült ki. Esőpára
összébb vonta a láthatárt.
A nagy tó is semmibe veszve
alig mutatta meg magát.
Minden rejtőzött ma előlem:
elrejtőzött a tó, a nap,
s ebben a búvócskában én is
majd elvesztettem magamat.
Jókedvem egyszer fel-felbukkant,
de visszahullt rám, mint a kő;
vissza, morajló, mély szívembe,
ahonnan már elő se jő.
Kutattam eget, tavat, tájat,
lelkem kutattam befelé,
de amit örvénylő magamban
láttam, azt ki nem zengené
se szóm, se szám, se dalos kedvem;
olyan gyászosan, feketén
meneteltünk egy ország élén
a fenséges halál meg én. [300]