Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. július 15) 7. szám

Fekete Lajos: A száznegyvenke kun

A kiskunhalasi polgári
fiúiskola növendékeinek.
Furcsa, pöttömnyi nyilas ivadékok
kis dolmányában megmozdult a szív,
és száznegyven rajz, száznegyvenke álom
csupa derűje a sok rajzpapír.
Hogy is zendített forrón, egy ütemre
száznegyven szívet s ennyi nebulót
pár költemény, hogy zsongó munkaházban
a verseimhez illusztrációt [299]
rajzolt boldogan a száznegyvenke kun.
…Szinte látom a színes ceruzák
hős vajúdását a kis bicskák alatt,
míg egy a máshoz átszól: az apád,
hol a plajbászom?! …Tanár úr, tanár úr!
a Szél Bálintra rászakadt a pad…
– Tanár úr, kérem, ne szóljon reájuk,
tudom magamról, nincs nyugtalanabb,
nincsen izgatóbb, mint az pillanat,
mikor teremtőn vajúdik a szív:
a munkalázban hadd civódjanak
növekvő, boldog, jó kis kunjaim…