Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. július 15) 7. szám

Bárdosi Német János: Magyar ballada

Tegnap még hajadon volt,
tizenhat éves, drága:
ma fürtös virágdísze
beleesett a sárba.
Falun nyílt, mint a mályva,
alacsony viskók táján,
nap és szél megölelte,
és szebb lett, mint a sátán.
Úgy fénylett, illatozott,
hogy csodájára jártak.
Ő volt a zord napok közt
a vidám, szép vasárnap.
De jött egy holdas éjjel,
és jött egy balga béres –
átkozott volt a legény,
a lány tizenhat éves.
Átkozott volt a legény,
a karja erős, bátor,
de nem mért neki földet
a mennyei prókátor.
A lány meg gazdalány volt.
A nóta régi nóta:
Werbőczy óta nyögi
barázda, sors, bitófa.
Híveim, e nóta még
meddig lesz nóta itten?
Mikor dalol egy szebb dalt
az igazságos Isten?
Mikor lesz egyszer végre
szabad a föld, az ember?
Hogy virágozzék szívünk,
akár a zab, a kender. [293]